Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259
csepeli német háztartásra átlag 2,3 adózó jutott. Ugyanez volt az arány a német lakosságú Promontoron és a magyar Palotán. A szintén magyar Szigetszentmiklóson még kevesebb, 2,2 adózó tartozott egy háztartáshoz. Ezzel szemben Csepel illyr lakosainál 3,1 adózó élt egy háztartásban, és az illyr lakosságú Tökölön majdnem ugyanennyi, azaz 3 (1. erre a 12. táblát). Valószínűleg azonban ez az arány nem azt jelenti, mintha egy illyr családban több gyermek lett volna, hanem azt, hogy a felnőtt családtagok nem váltak mindig külön, és gyakori volt az, hogy több család élt osztatlanul ugyanazon a portán. Azt sem lehet igazolni, hogy az illyrek esetleg beházasodtak volna a szomszédos falukban nagyobb számban. 55 Miután láttuk, hogy Csepel elég nagy vonzerőt gyakorolt a mindenünnen ide sereglő nincstelenekre, meg kell vizsgálnunk, hogy ennek mi lehetett az oka, milyen volt az itteni lakosság gazdasági helyzete. A falu egészen 1848-ig megmaradt a földesúri hatalom alatt, és a ráckevei uradalom semmivel sem gyakorolta enyhébben hatalmát, mint eddig, vagy mint a többi magyar földesúr általában. 56 Nemcsak a földesúri terhek, vagy a falu életébe való szinte mindennapi beleszólása (1. erre pl. az uradalomnak az 1838-as árvíz utáni •— egyébként hasznos — intézkedéseit), hanem az is káros volt falunkra, hogy földjének több mint felén az uradalom majorsági birtoka terült el. A 3422 hold terjedelmű határból mindössze 1140 hold volt az úrbéri állomány. 57 Területe nem volt tagosítva, ez a korszakunkban megindított, de csak a század második felében befejeződött úrbéri per alkalmával történt meg. 58 Mivel pedig legelőit ugyancsak az uradalom használta, mint látni fogjuk — állattenyésztésük elé is nehézségek gördültek. A csepeli lakosság gazdasági életére az 1828-as összeírásból nyerünk felvilágosítást. Az egész telkes jobbágyi illetőség ekkor 53 pozsonyi mérő szántó és 12 kaszás rét volt, a féltelkesek birtokában ennek felét találjuk. Ezek szerint egy jobbágy átlag 31,8 pozsonyi mérő szántón gazdálkodott. Itt jobb volt az arány, mint Tökölön vagy Rákospalotán, azonban rosszabb, mint Szigetszentmiklóson (1. 10. tábla). A múlt századi kétnyomásos gazdálkodásról immár áttértek a háromnyomásosra, ezáltal termésük is növekedett. Szántóföldje nem volt a legjobb : homokos talajú és gyakran ki volt téve az áradásoknak. A földművelésnél jóval nagyobb jelentőségűnek látjuk a szőlőművelést. Mint már rámutattunk, szőlőik zöme Promontor területén feküdt. Az itteni, összesen 6449 kapás terjedelmű szőlőkből 177 1 / 2 kapáson gazdálkodtak a csepeliek. 59 Voltak a csepelieknek Szigetszentmiklóson is szőlőik, 40 kapás. 60 Magában Csepelen 131 kapás szőlőt műveltek meg. Ezek szerint a falu lakosainak birtokában összesen 348 1 / 2 kapás szclő volt. Sajnos, arra nincs adatunk, hogy a két szomszéd falusi szőlőtulajdonok hogyan oszlottak meg az egyes csepeli lakosok között. Egyedül a csepeli szőlők tulajdonviszonyaira van adatunk, az itteni arányokat alkalmaztuk tehát a többire is. Ezek szerint 1828-ban Csepelen a hazátlan zsellérek nem szőlőtulajdonosok. A 105 háztulajdonosból 59, tehát több, mint fele rendel240
