Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Szalatnai Rezső: Kempelen Farkas és az egyetem átköltöztetése Budára = Wolfgang v. Kempelen und die Verlegung der Universität nach Ofen 207-227

minden valószínűség szerint, titkos híve volt Martinovicséknak, nevezetes közéleti pályafutása Martinovicsékkal egy időben ér véget. Kempelen Mária Terézia korában nőtt fel s bárkinél jobban ismerte a világszemléleti kétéltűséget a bécsi udvarban. A bécsi aufklérizmusnak ellenreformációs és antiracionalista árnyéka volt. A pozsonyi főharmincados fia evvel szemben őszintén s egyértelműen felvilágosult polgárnak érezte magát, egy feltörekvő s a fölötte levő társadalmi osztállyal harcban álló új osztály fiának. A magyar nemesség, melyet apja kapott volt III. Károlytól, szemmelláthatóan csak arra kötelezte Kempelen Farkast, hogy patrióta szívvel dolgozzék hazája felvirágoztatásán s elősegítse a polgárosodást mindenütt, ahol megfordul. Egyedülálló eset, hogy köznemes létére akkora szerepe volt a bécsi udvarban három Habsburg mellett, mint a legelső főrendűeknek. A felvilágosult század gyermeke volt, térdet hajtott a legfőbb hatalom előtt, hogy elkerülje a sok kisebb hatalom csapdáját az országban. Kempelenre gondolva önkéntelenül eszünkbe jut Ráby Mátyás, Jókai Rab Rábyja. Csakhogy Kempelen nem egy vármegyével viaskodott, mint Ráby, hanem az egész országért harcolt sokkal okosabban, ügyesebben és sikeresebben is, mint a szentendrei és izbégi parasztok védelmezője. Kempelen Engelbertnek, a pozsonyi főharmincadosnak három fia volt. A legidősebb, András (1716—1752) előbb katonatiszt, kapitány, utóbb diplomata, majd teológus Rómában, s mint kanonok hal meg fiatalon Pozsonyban. Ezt a Kempelent, aki császári követségi tanácsosként működött egy ideig Sztambulban, szemelték ki II. József nevelőjének, s csak tüdőbaja s gyors halála akadályozta meg e megbízatása teljesítésében. A középső fiú, János (1725—1801) ugyancsak katonatiszt, tábornok, de előbb udvarmestere Mária Terézia vejének, Magyarország helytartójának, Albert hercegnek. Jancsó Elemér tanulmányából tudjuk, hogy mindkettejüket egyszerre vették fel az egyik bécsi szabadkőműves páholyba.

7 Szekfű írja, hogy Albertet feleségével együtt Kempelen Farkas oktatta magyar nyelvre Pozsonyban, Mária Terézia kérésére. Alighanem a szabadkőművesekhez is Albert kalauzolta Farkast, délceg bátyjával együtt. Nem csoda, hogy amikor az öreg Kempelen egy évvel nyugdíjazása után, harmadik fiát a magyar kamaránál akarja elhelyezni, a kamara urai Pozsonyban felhördülnek emiatt, s a 21 éves Kempelen Farkas kérvényét elutasító záradékkal továbbítják a királynőhöz. Tartottak tőle, hogy a puritán Kempelen fia belelát a kamarai tisztviselők ismert üzelmeibe. Mária Terézia azonban, úgy látszik, tudott a fiatal Kempelenről, áthúzta az elutasító szavakat és saját kezével ráírta a kérvényre, hogy fel kell venni, a magyar kamara kiváló tisztviselőre tesz szert Kempelen Farkasban.

8 így került Kempelen Farkas ifjú fővel, 1755 szeptemberében, főnökei vótuma ellenére, fogalmazóként a „Camera Aulica in Hungaricis" pozsonyi új palotájába.

9 Említett kérvényében Kempelen Farkas felsorolja, hogy beszél magyarul, latinul, németül, franciául, olaszul és szlovákul. Rendkívüli nyelvtudásával Magyarország bármely pontján tolmács nélkül tudott 14 Tanulmányok Budapest miiltjábSl 209