Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Rózsa Miklós: A budapesti cukrászipar fejlődése = Die Entwicklung des Budapester Zuckerbäckergewerbes 167-206
A pesti cukrászok boltjaikat ez időben általában költői boltcímerekkel jelölték meg, mégpedig csaknem mindegyiknek a mitológiából vett címere van, mint Hebe, Iris, Io, Amor stb. 79 A XIX. sz. első felének cukrászboltja, a nyelvújítás szerinti cukrászda, a kettős jellegű kor egyik arculatát képviselő, csendes polgári életnek egyik megnyilatkozási helye. Süteményillatú kis helyiségeit az anyagi biztonság tudatában élő, hosszú békére berendezkedő, nyugalmas emberek értékítélete szerint főhelyen álló, tiszta erkölcsű otthon barátságos meleg szobáinak csendességét azonos hangulatú szórakozással élénkíteni akaró széplelkek keresik fel. A másik arculat, a fiatal Magyarország hősi harcosai által kovácsolt, országot felrázni és szabaddá tenni akaró reform-, majd forradalmi eszme, melynek harcosai a hon, a nemzet sorsáról nem a cukrászdában, hanem a kávéházban vitáztak. Ami nálunk a kávéházban történik, az Berlinben a cukrászdában. A pesti kávéház és a berlini cukrászda a társas összejövetelek, irodalmi megbeszélések és a politikai élet egyik színtere. A mi cukrászdánk a biedermeieri nyugalom életformáját élők szórakozó helye, és éppen ezért nem a mozgalmas társas összejöveteleké. Ez tűnik ki Richter német utazó leírásából, amelyben megállapítja, hogy cukrászdáinknak nem az a céljuk, hogy összejöveteli helyként szerepeljenek (die Conditoreien. . . haben . . . nicht den Zweck, als Versammlungsorte zu dienen). 80 A társadalmi életben még csekély a szerepük. Erre kell következtetni Richter megállapításából, aki bár túlozva, vagy azért, hogy jobban érzékeltessen, azt írja, hogy senkinek sem jut eszébe cukrászdába járni, ott kávét, puncsot vagy teát, vagy ilyesmit inni. Neves monográfusunk, Berzeviczy Albert szerint is, a cukrászdák csak az abszolutizmus korában kezdenek a társas életnek fontos tényezői lenni. 81 A szabadságharc előtti Pestnek a társadalmi élet szempontjából mégis figyelmet érdemlő cukrászdája volt Tolle cukrászdája a Flórához a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utcában, és Fischer Péter Szervita-téri (ma Martinelli tér) cukrászdája a Hébéhez. 82 Fischer cukrászdája arról nevezetes, hogy ez volt a fellendülő kereskedelmű Pest csinosodó, sokszor fényűző boltjai közül az első, amelynél 1822-ben portál-kirakatot építettek. 83 Richter idézett művében azt írja, hogy a pesti közönséget a fagylalt vonzotta a cukrászdába. Ezt ismerte fel cukrászaink közül Fischer, amikor azzal kedveskedett a pestieknek, hogy a Színház-tér (ma Vörösmarty tér) és Váci utca sarkán 84 nyári kioszkot 85 ,,fagyiaidát" építtetett, amelyet a város társadalma hamar megkedvelt. Itt fogyasztotta fagylaltját esténként Deák Ferenc is. 86 Bár ott volt a legjobb fagylalt, 87 az éles tollú Nagy Ignác tollrajzából azt is megtudjuk hogy a fagylalt minőségével néha bajok voltak, s ezért — gúnyosan — jobbnak tartaná a fagyiaida megjelölés helyett a bélgörcsde elnevezést. 88 A Kecskeméti utca és Bástya utca sarkán állott duplatetős, padlásablakos házban volt az 1840-es években Weis Péter polgári fehéres cukrossütőmester sütőháza és később cukrászdája a „Magyar Jurátushoz" cégérezve. 89 180
