Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

ben is nagyobb befolyáshoz jutott a választó polgárság, mert a tanácsnoki állásra Sauttermeister Emmanuel János személyében a belső tanács egy, Perger Benedek János és Siboldy Sándor személyében pedig a választó polgárság két személyt jelölt. Szavazattöbbséggel Perger, a választó polgárság jelöltje nyerte el a tisztséget.

62 Tanácsnoki állásra rendszerint a külső tanácsból vagy a városi magisztrátus tagjai közül jelöltek. így pl. 1751-ben hármas jelölés után Neuhauser Ferenc első jegyzőt választották meg tanácsnoknak. Az 1763. évi tisztújításkor a másodjegyzőt, az árvaatyát, valamint a telekhivatali vezetőt jelölték a megüresedett tanácsnoki állásra, s erre Balásy Ágoston másodjegyzőt választották meg. Az 1766. évi tisztújításnál a három jelölt közül kettő a külső tanács tagja volt, a harmadik jelölt pedig a városi kamarás. Ebben az esztendőben Reinprecht Ferenc Pest megyei alszolgabíró, egyébként városi polgár és külső tanácsos személyében nemes ember került a városi tanács tagjai közé. Előfordult olyan eset is, amikor a tanácsnoki tisztségeket az uralkodó nevében a királyi biztos kinevezéssel töltötte be. Az 1741. esztendőben két tanácsnoki hely került ily módon betöltésre.

63 A további években — úgy látszik — megvonták a választó polgárságtól a tanácsnoki tisztségre való jelölés jogát. Az 1736 utáni időben a választásokról beszámoló jelentésekből úgy látható, hogy a tanácsnoki állásokra csak a városi tanács jelölt.

64 A jelölés joga tehát minden tisztség betöltésénél végeredményben a tanácsé lett. A tanácsnokok megválasztására, ha ilyen állás üresedésben volt, rendszerint a szószóló megválasztása után és a polgármester megválasztása előtt kerül sor. A választó polgárság részére kibocsátott instrukciók szerint a külső tanács, illetve a Bürgerschaft megüresedett helyeit is választással kell betölteni. 1727 után tulajdonképp csak a külső tanács kiegészítéséről lehetett szó. A Bürgerschaft tagsági helyeire automatikusan a külvárosi bírák, esküdtek, s a céhek legidősebb mesterei kerültek, úgyhogy itt választani nem kellett. A külső tanács esetében többször kellett üres helyeket betölteni. Az instrukciók demokratikus jellegű intézkedései azonban itt is elsikkadtak. A városi magisztrátus a polgárság állandó panaszai ellenére itt is érvényt tudott szerezni kinevezési jogának. így a magisztrátus 1730-ban császári rendeletre hivatkozva töltött be 6 helyet a külső tanácsban. Ugyanezt az eljárást tapasztalhatjuk 1772-ben is, amikor a külső tanács öt tagja meghalt, s a magisztrátus az új tagokat kinevezte.

65 A választó polgárság a magisztrátus eme önkényes eljárását csak 1776-ban tudta megszüntetni. A külső tanács, illetve a Bürgerschaft kiegészítésére rendszerint a tisztújítás elején, még a szószóló megválasztása előtt kellett volna hogy sor kerüljön. A restaurációk egykorú leírásai ittott meg is emlékeznek a selecta communitas kiegészítéséről a választások előtt. Ilyen esetekben azonban úgy látszik, csak azt rögzítették, hogy valamely elhalt választó polgár helyébe ki következik a külvárosi esküdtek vagy a céhmesterek ranglistája alapján. A város egyéb, főleg hivatásos tisztviselőit, akik nem a tanácsnak, hanem az ennél szélesebb körű magisztrátusnak voltak tagjai, nem a 154