Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

illetve 1727. évi instrukció pontosan szabályozta a szószóló választását. Eszerint a szószólói állásra a külső tanácsnak kellett a saját kebeléből, illetve a választó polgárságból 3 személyt jelölnie, s ezek közül a magisztrátus jóváhagyása után választhatott a communitas. Nem állítható azonban az, hogy Budán az említett utasítás intézkedéseit betartották volna. Az 1730. évi tisztújításon pl. a tanács jelölt 3 személyt a szószólói tisztségre.

50 Az 1747. évi tisztújításról szóló jelentés is arról emlékezik meg, hogy a szószólói állásra a tanács jelölt 3 személyt.

51 Az 1749. és az 1761. évi tisztújításon is a tanács 3 jelöltjéből választották a Vormundot.

52 Úgy látszik, bizonyos felsőbb rendelkezés módosította az 1727. évi utasítás ilyen irányú intézkedéseit, s lényegében a választás kevésbé demokratikus formáját vezette be, amikor a jelöléssel — bár három személyben — tulajdonképp a belső tanács határozta meg, ki lehet a polgárság szószólója. A kétévenként megismétlődő választás persze nem jelentett feltétlenül változást a szószóló személyében is, rendszerint a régi szószólót választották meg újból. Weiner Kristóf mészárosmester pl. 1737-től 1762-ig volt egyfolytában szószóló Budán.

53 A szószóló megválasztása után került sor rendszerint a tisztújítás leglényegesebb mozzanatára, a polgármesteri és a bírói tisztség betöltésére. A polgármester és a bíró volt Budán a város két legfontosabb tisztviselője. A városi igazgatás élén a polgármester állott, ő elnökölt a tanácsüléseken, helyettese a bíró volt. A városi törvényszék élén a bíró állott, ő elnökölt a rendszerint a külső tanácsosok sorából kinevezett esküdtekből álló városi törvényszéken. A szabad királyi városokban a XVIII. században az igazgatás és a bíráskodás élén rendszerint egy személy, a bíró állott, s a tanács felváltva foglalkozott igazgatási és bírói teendőkkel. Buda ilyen tekintetben a kivételek közé tartozott (hasonló volt a helyzet Pozsonyban is).

54 Ellentétben más városokkal, itt a tanács igazgatási és bíráskodási funkciója jobban elkülönült egymástól, s ez kifejezésre jutott a polgármester és a bíró személyében is. Ez az elkülönülés azonban csak a városi hatósági élet bizonyos gyakorlati differenciálódását jelentette, egyáltalán nem azonos azzal a folyamattal, melynek következtében később, a XIX. század második felében a törvényhatóságok által gyakorolt alsófokú bíráskodási teendőket állami bíróságok (járásbíróság, törvényszék) veszik át, s ezáltal a törvényhatóságok (így a városok) bíráskodási funkciója megszűnik, illetve a minimumra, bagatell ügyek, kisebb kihágások elintézésére csökken. A budai tanács egyébként a XVIII. század első felében a polgármesterből, a bíróból és 10 tanácsnokból tevődött össze.

55 Budán polgármestert és bírót csak a belső tanácsból lehetett választani. A lemondott, illetve újból meg nem választott polgármester és bíró továbbra is a tanács tagja maradt, a tanácsi tagság — amint mondottuk — egész életre szólt. A polgármesteri és bírói tisztségben a tanácsnokok kétévenként rendszerint váltották egymást, de sokszor megtörtént az, hogy egyeseket kétévenként újból és újból megválasztot152