Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

azonban nem fogadták el a tanács ellenvetését, hanem radikális módon •— a „városi közjó" érdekében — a magisztrátus kikapcsolásával kinevezték a százas polgárságot és abból a külső tanácsot. (Ex universa plebe Centum Viratus, et ex eodem Exterior quoque Senatus, cum quibus publica Civitatis negotia conferentur . . . per nos demonita et dein publice introducta fuit.) Megreformálták a külső tanács és a százas polgárság élén álló szószóló választásának eddigi módját is. Ezzel megszüntették a városi tanácsnak eddigi jogtalan eljárását a szószóló kinevezésével kapcsolatban. Az új szószóló választása a következőképp folyt le. A szószólói állásra a külső tanács három személyt jelölt, mégpedig kettőt a külső tanácsból és egyet a százas polgárságból. A százas polgárság szavazattöbbséggel Matthy Vilmos fürdőmestert, a tanács elleni harcok egyik vezérét választotta meg szószólónak. A következő választásokkal kapcsolatban a királyi biztosok úgy rendelkeztek, hogy a szavazatokat az akkor lelépő szószóló szedje össze.

38 A királyi biztosok által 1722. december 25-én kinevezett választó polgárság 30 tagú külső tanácsból és 78 tagú centumviratusból, összesen tehát 108 tagból állott.

39 (A százas polgárság elnevezés nem jelentette feltétlenül azt, hogy a választó polgárságnak pontosan 100 tagból kellett állnia, lehetett több vagy kevesebb is.) Amint látható, a választó polgárság tulajdonképp két testületből tevődött össze, a nagyobb jogkörrel ellátott és a már 1705 óta fennálló külső tanácsból és a külső tanácshoz 1722-ben csatolt centumviratusból. (A százas polgárság elnevezést használhatták a két testület együttes megjelölésére is.) A külső tanács létszáma az 1705. évihez képest alaposan megnövekedett. A külső tanács a budai magisztrátus által előzőleg beadott névsorban is 22 taggal szerepelt, ugyanebben a névsorban a magisztrátus 81 tagú százas polgárság létezését mutatta ki, azonban, amint már említettük, ez a testület csak papíron létezett.

40 A külső tanács létszámát tehát 1705-től kezdve a magisztrátus is felemelte, követve ilyen téren Pest példáját, ahol mindjárt 1705-ben 24 tagú külső tanácsot szerveztek. A külső tanácsból és a százas polgárságból álló önkormányzati testület megalakításával Budán is kifejlődtek azok a közjogi keretek, amelyek között akkor a szabad királyi városok polgárai önkormányzati jogaikkal éltek. Az 1722—23. esztendő tehát ilyen szempontból is fontos időpont Buda történetében. A fejlődés mögött, amint már említettük, társadalmi mozgalom állott, a budai polgárság küzdelme önkormányzati jogaiért, az önkényeskedő, a város vagyonát elherdáló magisztrátus ellen. A polgárság jogait mégsem a tanácsellenes polgári párt bizonyos követelései, vagy pontosabban körvonalazott igényei szerint szabályozták. A viszonyok rendezése a királyi biztosok müködésévef volt kapcsolatos, akik egyszerűen egyéb városoknál már meglevő, kész keretek közé illesztették Buda hatósági életét. Ebből is látható, hogy Buda fejlődése a török uralom után szoros felsőbbhatósági felügyelet mellett folyt le. Mindez a polgárság meglehetősen gyenge hatalmát 10* 147