Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

E panasz szerint a tanács engedetlen a kamarai igazgatósággal szemben, megtagadja a számadások bemutatását, 1697-ben a kinevezett Herolddal szemben Bschenbruggert pártolták, követelik a telekkönyv vezetésének jogát, ill. telekkönyvi ügyekben önhatalmúan intézkednek ; a közérdeket elhanyagolják adókivetési és beszállásolási ügyekben ; a kamarás írástudatlan, Moselnek túl nagy a befolyása és a városkapitány meg nem engedett jövedelmekkel rendelkezik. A két panasz egybevetése érdekes tanulságokkal szolgál : a kamarai igazgatóság legfőbb panaszai az önkormányzati kérdéshez kapcsolódnak, viszont ezek a Kohlbacher-féle panasziratban nem szerepelnek. Az ellenzékiek főbb panaszpontjai a szakértelemmel és a társadalmi származással kapcsolatosak, — ezek viszont a kamarai igazgatóság panaszából hiányoznak. Egyezik viszont a két panaszirat az adókivetési rendellenességeket, a syndicus túlságosan nagy befolyását és a pénzkezelési aggodalmakat illetően. Az ellenzék nem emelt kifogást Önkormányzati kérdésekben, hiszen gazdasági szempontból senkinek sem lett volna előnytelen a kamarai igazgatóságtól való elszakadás. A kamarai igazgatóság viszont maga nyúlt a tanács feje fölött a polgárság felé, amikor ezekkel óhajtotta ellensúlyozni Probergerék önkormányzati törekvéseit. Az adókivetési rendellenességek kérdése — ténykérdés volt, melyet propagandacélra mindkét fél fei tudott használni. Mosel syndicustól, a város tudós, határozott és a polgári érdekeket védelmező harcosától mindkét fél tartott, s befolyásának megnyirbálását szívesen látták volna. A Proberger-vezette tanácsi csoport pozícióit a vizsgálat során mindkét vele szemben álló tábor együttes támadása veszélyeztette. Probergerék e nehéz helyzetben ügyes lépéssel az egyetlen lehetséges támasz, az udvari kamara felé fordultak. Ezzel a (pillanatnyüag súlyos) helyzet javukra már el is dőlt. A kamarai igazgatóságtól elszakadó Kohlbacher-csoport talaját vesztette (erre mutat Herold hamaros átállása a tanácsi párthoz, ill. Kohlbacher kinevezése kamarai igazgatósági tanácsossá) ; a kamara Probergerben látja a fejlődés, ill. a városi német érdekek egyedüli biztosítékát ; a német kispolgárság pedig egyre egyhangúbban áll a tanácsi csoport mögé. A kamarai bizottság a vizsgálatot természetesen a kamara szempontjainak megfelelően folytatta le, ami azt jelentette, hogy a kamarai igazgatóság szempontjait majdnem teljesen mellőzte, ugyanekkor a panaszosokat a vizsgálat során a vádlottak padjára ültette. Elsőnek a kameralista Herold bírót hallgatták ki, aki már ekkor a tanács mellett tett tanúságot. Adatokkal bizonyította (érdekes az, hogy ezt bizonyítania kellett!), hogy a tanács többsége nem kisiparos. Vallomását megerősítették Proberger, Eschenbrugger, Kalchner •és a többi szenátorok. A második kihallgatási napon a 86 panaszos került sorra. Vezetőjük (nyilván Kohlbacher ,,

Strohmann"-]a) Riedt Péter alkamarás, asztalosmester volt. Vallomásában a panaszirat aláírásának megszer122