Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

A pesti polgárságban ennek ellenére hamar visszhangra találtak a budai események. A kamarai igazgatóság már januárban új bíró választására, majd később az elégedetlenség kivizsgálására szólította fel a tanácsot, — nyilván azért, mert nem bízott a tanács érdekeit képviselő Proberger bíróban. Májusban, annak ellenére, hogy ekkorra a budai viszály már elcsendesedett, megismételte felhívását, majd visszaléptette Probergert és helyette újból Heroldot nevezte ki. Egyidejűleg rendezte a bíró és a tanácsosok hivatalos díjazását is : a bíró évi 100 forint, a szenátorok 20 tallér fizetést kaptak. Megszűnt azonban eddigi adómentességük. A tanácsbeliek természetesen igyekeztek a régi rendszert fenntartani, s azzal érveltek, hogy egyrészt így majd az adókirovásnál fogják őket részrehajlással vádolni, másrészt pedig semmilyen komoly ellenszolgáltatást nem kapnak hivatalos tevékenységükért, ami pedig országos viszonylatban sem lekicsinyelhető. Érvelésük társadalmi szempontból igen érdekes : utalnak a város nemzetiségi szempontból komplex jellegére, valamint lakosságának ebből eredő nem mindennapi összetételére : „wunderliche Köpfe in diesen noch gantz uneingerichteten Wesen".

36 A kamarai igazgatóság óvatossága mindkét területen indokolt volt. A budai elégedetlenek és Probergerék kapcsolatai még az év végére sem szűntek meg. Az akkor már kameralista vezetés alatt álló budai tanács a Herold vezetése alatt álló pesti tanácsnak október végén felpanaszolta, hogy a budaiak átjárnak Pestre, ott magánházaknál titkos összejöveteleket tartanak, melyeken Proberger és Mosel syndicus diktálják a hangot a kamarai igazgatóság ellen. De kiéleződik a polgárság és a tanács ellentéte is, melyet elsősorban a tanács adókivetési rendszere szított : tumultuózus jelenetek zajlottak le, a polgárság betekintést követelt a számadásokba s a tanácstagok adómentességének azonnali felfüggesztését kívánta. A tanács felháborodottan tiltakozott tekintélyének, jogainak csorbítása ellen, vádat emelt egyes, a polgársággal összejátszó tanácsnokok ellen, s jelezte, hogy a politikai ,,Firmität"-nek ,,Corruptel"-lá való züllése súlyos veszedelmet rejt magában.

37 Nem nehéz meglátnunk a fenti események mögött a városban forrongó társadalmi elégedetlenséget, valamint a későbbi harcok táborainak kialakulását. Bösinger és Proberger a jómódú német iparos-vállalkozó polgárság nevében indítja meg a nyílt politikai küzdelmet a kamarai igazgatóság ellen, a városok önkormányzatáért. Ugyanekkor azonban mindketten gondosan ügyelnek arra, hogy ez az önkormányzat a tanács és ne a polgárság jogainak kiszélesítését jelentse. A polgárság is kísérletet tesz jogkiterjesztésre, elsősorban a város gazdálkodásának és pénzkezelésének ellenőrzése területén, azonban kritikus esetekben többségében mégis a magához legközelebb álló tanács mellé áll a kamarai igazgatósággal szemben. így történhetett meg, hogy Pesten 1695-ben és 1696-ban a tanács a kamarai igazgatóság előzetes megkérdezése nélkül, öntevékenyen hívta össze a bíróválasztó gyűlést s azon a polgárság mindkét esetben Probergert választotta bíróvá. A kamarai igazgatóság (szintén mindkét esetben) 116