Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

mondóak és érdekesek azok az erőfeszítések, amelyeket a tanács a város különleges természeti kincseinek, a melegfürdőknek a megszerzéséért kifejtett. Figyelemre méltó az a körültekintés és ravaszkodás is, mellyel a tanács egy-egy ilyen ügyhöz hozzálátott. A magántulajdon, márpedig a fürdők 1711 után a Rudast kivéve mind magántulajdonban voltak, sérthetetlen volt még a városi kiváltságok alapján álló tanács számára is. Nem lehetett tehát csak egyszerű elhatározással, akár vétel útján is, a fürdőket a város számára megszerezni, ehhez várni kellett a megfelelő alkalomra. Persze ez a lehetőség nem minden esetben érlelődött meg. A szatmári béke után, bonyolult körülmények között, először a Sárosfürdő (akkori nevén Blockbad, illetve Jungfraubad) megszerzésére nyílott alkalom. A Sárosfürdőt l,ipót császár 1687. március 3-i rendelete alapján Illmer Frigyes Ferdinánd, a császár orvosa kapta meg, majd az 1690. november 17-i végrendelkezés szerint a fürdőt ennek fia, Illmer Károly ügyvéd örökölte bizonyos tartozékokkal és egyéb budai ingatlanokkal együtt.

141 Illmer Károly örökös nélkül halt meg, s így Buda a fürdőre és tartozékaira caducitas jogcímén akarta a kezét rátenni. Sajnos a városnak nem volt ekkora szerencséje, mert közben kitudódott, hogy Illmer budai ingatlanait 1711. május 15-én, bizonyos adósságainak törlesztése fejében, Helbling (Hölbling) Keresztély bécsi kereskedőnek, Hölbling János budai építőmester fiának engedte át.

142 Minderről Budát nem értesítették, s így a tulajdonos-változást a telekkönyvben sem vezették keresztül. A tanács ennek alapján ragaszkodott az Illmer-féle hagyatékhoz, mint caducitashoz s nem volt hajlandó Hölbling Kereszténynek a Sárosfürdőről, a kapcsolatos ingatlanokról és két várbeli házról az ingatlanlevelet (Gewőhrbrief) kiadni. Hölbling ezzel szemben azt kívánta, hogy a város vagy az ingatlanleveleket adja ki, tehát ismerje el tulajdonjogát az említett ingatlanokra, vagy pedig fizesse meg Illmer 4000 Ft-os adósságát, melynek fejében ő (Hölbling) a fürdőt s tartozékait megkapta. Hölbling Keresztély a bécsi kamarához fordult panaszával. Ott elismerték igényét a Sárosfürdőre és a többi ingatlanra. Elismerték azonban azt is, hogy a területén fekvő bármily ingatlan eladása esetén a városnak elővételi joga van. így Buda a fürdőt és az ingatlanokat a 4000 Ft kifizetése ellenében megtarthatja.

143 A bécsi kamara átiratára a magyar kancellária ilyen értelemben utasította Budát, úgyhogy a városnak le kellett mondania a hőn óhajtott caducitasról. A Sárosfürdő és a többi Illmer-féle ingatlan átengedése ügyében 1719. március 10-én egyezett meg Hölbling Keresztéllyel. Az egyezség szerint a fürdőért, szántóért és szőlőért, 2 házért 3800 Ft-ot kellett fizetnie.

144 A Rudas (Bruckbad) mellé a városnak tehát sikerült megszereznie a Sárosfürdőt is. A császári eladományozás miatt ezt azonban már csak a fürdő visszavásárlása révén tudta megoldani. A vételár kifizetésére, a fürdő rendbehozatalára kölcsönöket vett fel, újabb adósságokba keveredett. íme tehát az első adalék ahhoz, miért növekedtek Buda adósságai 1711 után a neoacquistica gazdasági politika miatt. 96