Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

tünk. A többi évben a zárszámadások mindig (néhány száz forintos, egy-két esetben ezer forintot is meghaladó) pénztári felesleggel zárultak. A felesleget a következő évben mindig bevételezték. Az 1732. esztendőben 154 Ft 3 kr-t vételeztek be előző évi pénztári maradványként, ami azt jelzi, hogy az előző évek gazdálkodása az 1732. évi állapot szerint nem mutatott fel hiányt. A városi háztartás egyensúlyának helyzete már kevésbé látszik ilyen egyszerűnek, ha a város által felvett és visszafizetett tőkéket veszszük figyelembe. A városi bevételeket ugyanis erősen emelték az évrőlévre felvett nagy összegű kölcsönök, melyeket nem lehetett a tényleges jövedelmek közé számítani. A számadáskönyvek kiadási tételeiben szereplő kölcsöntörlesztések és kamatok azonban helyrebillenteni látszanak ezt a felvett tőkékkel megingatott egyensúlyt. Buda városa 1712-től 1732-ig — a számadáskönyvek szerint — 101 583 Ft kölcsönt vett fel, kifizetett ezzel szemben 159 691 Ft-nyi tőketörlesztést és kamatot. (A számadáskönyvek a tőketörlesztést és a kamatokat együtt tartalmazzák.) Mivel a városnak 1711-ben kb. 20 000 Ft-nyi adóssága volt, az 1732-ig felvett tőke kb. 120 000 Ft, a visszafizetés kamatokkal együtt pedig kb. 160 000 Ft. A város által fizetett kamatok bizonyára rengeteg pénzt nyeltek el, mégsem látszik valószínűnek az, hogy — legalábbis a számadáskönyvek adatai szerint — Buda adósságainak törlesztését túlságosan elhanyagolta volna. A számadáskönyvek tehát a városi háztartásban különösebb zavarokra nem mutatnak. Sajnos, a valóságban a városi gazdálkodás helyzete egyáltalán nem alakult ilyen tűrhetően. A kiadások ismertetésénél nem egyszer hangoztattuk, hogy a számadáskönyvek többször nem tüntetnek fel olyan kiadásokat, amelyeknek egyéb városi iratokban nyoma van. Ezek az összegek pedig a kiadásokat több esztendőben a bevételek fölé emelték volna. Valószínűnek látszik, hogy a felvett kölcsönöket sem könyvelték el mindig. Végeredményben a számadáskönyvek adatai nem egyeztethetők össze más forrásokból származó értesülésekkel, melyek ebben az időben Buda városának fokozatos és nagymértékű eladósodásáról, ezzel kapcsolatban a városi élet súlyos megrázkódtatásairól, a polgárság és a városi tanács ádáz küzdelmeiről, botrányos események sorozatáról számolnak be. A városi gazdálkodás tehát — ez már most is megállapítható —a nagyobb jövedelmek, a fejlődés e kétségtelen momentuma ellenére sem tudott a Rákóczi-szabadságharc alatt szerzett adósságaitól megszabadulni, sőt — amint majd látni fogjuk — újabb adósságokba bonyolódott. Ezt a rendkívül kedvezőtlen körülményt a városi tanács, mely a város súlyos anyagi helyzetében szintén ludas volt, igyekezett a rendszeres vizsgálatra kerülő számadáskönyvekben, ahogy lehetett, elleplezni. Persze ezzel legfeljebb a felelősségre vonás elé gördített akadályokat, a városi pénztár súlyos helyzete, fizetésképtelensége előbb-utóbb úgyis napvilágra került. Mindez a számadáskönyveket a bevételek és kiadások megközelítően pontos méreteinek megállapítására alkalmatlanná 89