Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
került sor a budai tanács és a kamarai adminisztráció között, melyben a kamarai tisztviselőkre mindig ferde szemmel néző Pfeffershoven budai várparancsnok a tanács oldalára állott és a város lelépő polgármesterét, Bősinger Ferencet, aki a tanács ellen és az adminisztráció mellett foglalt állást, börtönbe vetette 42 . A városi tanács — kiváltságainak védelme céljából — a magyar kancelláriánál, illetve végső fokon Lipót császár özvegyénél, Eleonóra császárnénál keresett oltalmat. A császárné a város panaszait az 1711. évi privilégiumlevélben orvosolta. E privilégiumlevél — az 1703. évi kiegészítője — véglegesen rendezte a kiváltságokkal kapcsolatos jogviszonyokat, véglegesen felszabadította Budát a budai kamarai adminisztráció uralma alól, védelmet ígért a budai katonai parancsnokok beavatkozásaival és hatalmaskodásaival szemben és szabályozta a kiváltságok egyes függőben maradt kérdéseit is. Ezek szerint Buda szabad királyi városi élete a gyakorlatban csak 1711ben vette kezdetét, ekkor sikerült likvidálni bizonyos mértékben a bécsi kamara fennhatóságát s korlátot emelni némileg a várparancsnokok beavatkozásaival szemben is. 43 Az Eleonóra-féle privilégiumlevelet 1711. augusztus 26-án, hat hónappal a szatmári béke megkötése után bocsátották ki. így könnyen besorolható azok közé a közjogi engedmények közé, amelyeket a császári kormányzat elsősorban a császárhű nemesek vagy városok részére tett. Buda császárhűségével a Rákóczi-szabadságharc alatt a bécsi kormány szemében komoly érdemeket szerzett. Nyilván eme érdemei is közrejátszottak a kiváltságlevél megszerzésében. A városi gazdálkodás szempontjából a kiváltságlevél számos rendelkezésének van jelentősége, így elengedte a városnak még a budai kamarai adminisztráció korából fennálló telekkönyvi díjhátralékokat, végleg átadta a városnak a söradót, megerősítette az 1705-ben átadott jövedelmek, különösen a dunai átkelési jog és a halászat élvezetében. Biztosította a rácok, zsidók és cigányok felett a város joghatóságát és azok adófizetési kötelezettségét. Ugyancsak biztosította a császári tisztek, a kamarai tisztviselők polgári vagyonának adózási kötelezettségét a városi pénztár számára. A svábhegyi vízvezetéket és a dunai vízemelőszerkezetet átadta a városnak, 44 ezzel szemben kötelezte a várost ezek helyreállítására. A két vízmű helyreállítására elsősorban a Vár és a katonaság vízellátása szempontjából volt szükség. A helyreállítási munkák a városi háztartás számára mindenesetre igen súlyos megterhelést jelentettek az elkövetkező évek során. A szabad királyi városi kiváltságok szerinti állapot teljes helyreállásával Buda mint „királyi birtok" most már közvetlenül a magyar kormányhatóságok, elsősorban a magyar királyi kancellária, gazdasági és pénzügyi kérdésekben pedig a magyar királyi kamara ellenőrzése alá került. A megszűnt budai kamarai adminisztráció helyett felállított, most már nem a bécsi, hanem a magyar kamara szerveként működő, s a magyar kamarai jövedelmeket kezelő budai kamarai inspektorátussal annyiban volt a városnak kapcsolata, amennyiben a budai kamarai 5* 67 .'•-••••:-.
