Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548
tettük — a két háború közt alakult ki, s újabb terméséből itt most a Rörig emlékkönyv két cikkét emeljük ki. Az egyiket F. Timme írta, aki már 1931-ben megjelent disszertációját is Braunschweig város kialakulásának szentelte, a másik H. Rothert tollából származik. 30 Timme ezúttal a Rajna menti Andernach városának kialakulását veszi szemügyre, 31 témaválasztását a város fekvésén és a korai (1104) vámjegyzéken kívül az is indokolja, hogy a folyómenti átrakóhelyek esetében a kereskedelem és a helység kialakulása között bizonyos összefüggések állapíthatók meg. Az ilyen átrakóhelyeken a várossáfejlődés a kikötők gazdasági életének kkdakulásával azonos. Az ilyen városok már jóval a jogi értelemben vett várossáemelés előtt „városi" kereskedelmi funkciókat gyakorolnak. Törvényszerűen korábbiak, mint az ipari piacok, megerősítve ezzel Schmoller megállapítását, hogy a kereskedelem megelőzte az ipart. Lényegében tehát Timme témája a Planitz által wiknek nevezett kereskedőtelepek topográfiájának fejlődése. Andernach a római korban megerősített város volt, amelynek lakói résztvettek a rómaiak által erősen fellendített folyami hajózásban. Ha maga a római város az V. században meg is szűnt, a folyami hajózásban a kontinuitás valószínűleg fennmaradt. A legkorábbi városmag a Rajnával párhuzamos, hosszúkás téglalap alakjában helyezkedett el, s a folyót kísérő szárazföldi útvonal alkotta főütőerét. Ez az útvonal vette fel a folyó kikötőjéből jövő áruk forgalmát, s ezért a főutcát a folyóparttal párhuzamos kis keresztutcák kötötték össze. A város fejlődésének első szakasza 1100 körül zárul le, a második a XIII. sz. első felében. Andernach városához hasonlóan igen sok folyómenti wik keletkezett, ilyen volt a nagyvárosok közül Köln, Regensburg, Worms és Mainz is. Ezek a korai kereskedőtelepek mind a folyópart felé fordulva jöttek létre, s nem voltak a későbbi értelemben vett piacok, hanem csupán átrakóhelyek a távolsági kereskedelemben. Ezekben a városokban az iparcikkek értékesítésére kialakuló piacterek csak a X. sz. után jöttek létre vagy magán az átrakóhelyen, vagy valahol másutt a szárazföldi útvonal és a folyó között. A piactér tehát ezekben a városokban nem a város központjában, nem is az útvonalak kereszteződésénél található, mint az a középkori városokban általános. Az ilyen városok alaprajza vagy egyetlen útvonalból, vagy párhuzamos utcákból áll, esetleg a terep adottságainak megfelelően deltaformájú. H. Rothert két vesztfáliai város alaprajzában a városfejlődés másik két típusát mutatja be. 32 Soest és Lippstadt alaprajza már a középkor végén is kétféle típusra vallott : Soest a mi magyar falvainkhoz hasonlóan szinte teljesen áttekinthetetlen háztömb-halmazt mutat, míg Lippstadt esetében felismerhetők a tervszerűség nyomai. A két város közül Soest az idősebb. A régészeti leletek tanúsága szerint a VI— VIII. században keresztény temető állott a későbbi város központjában. Nagy Károly itt a Duisburg—Essen— Dortmund— Soest— Paderborn úton királyi majort (Königshof) építtetett fel, 964-ben pedig a kölni érsek alapított a városban társaskáptalant. A város települési magvát 542
