Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lenkei Andorné: A Budapesti Történeti Múzeum kialakulása = Die Entstehung des Historischen Museums von Budapest 495-519

Torma azt írja,

14 „hogy a régiségtan fejlődésére mi mélyre ható befolyást gyakorolnak a szakszerű ásatások, felesleges taglalni. Pompei és Olympia műkincsei s nyomukban az antikok ismeretének gyarapodása értékileg sokszorosan meghaladják azt a költséget, amennyibe az ott történt ásatások kerültek." Szomorúan állapítja meg, hogy nálunk ilyesmire milyen kevés pénz áll rendelkezésre, hogy eddig tulajdonképpen csak leletmentések történtek építkezés közben. Érdy, Zsigmondy, Rómer és Hampel hűségesen felvette és le is írta a romokat, de ezután az építkezés, amely közben az ásatás történt, tovább folyt és az útban álló romokat az ipar érdeke vagy az „incuria teljesen nivellálni nem késett"... „A tudomány Aquincum lehetőleg teljes képének ismeretét követeli." A hatóságok érdeklődését így bizonyos mértékig sikerül felébreszteni, illetve ébrentartani. A miniszternél Hegedűs Candid az aquincumi ásatások ügyének buzgó szószólója. Eléri, hogy a miniszter Hampel publikációja számára — külön — fényképekre való pénzt utal ki. 1881. november 19-én meg is jelenik Hampel József 22 oldalas füzete,,Jelentés az óbudai papföldi ásatásokról" címmel. Ebben elmondja hogy 1879-ben kezdődtek a rendszeres ásatások. A Krempel-malomtól délre már régen „kotortak", és 1879-ben a föld színének áruló mivolta hívja fel a szakbizottság figyelmét a Papföldekre. Az itt előkerült „régiségek, melyek száma a 200-at is meghaladja" — így fejezi be ismertetését — „a Nemzeti Múzeumnak adattak által". A főváros rómaikori múltjának feltárását tehát kezdettől fogva siker koronázza. Ezt azonban nem mondhatjuk Budapest középkori emlékeinek feltárásával kapcsolatban. 1882-ben Kaas Ivor indítványára nemcsak római, de „hazai" régiségek kutatása felé fordul a figyelem. Fehéregyházának és Árpád sírjának feltárását tűzik ki célként. Árpád sírjának keresése nem új kérdés. Thallóczy I^ajos két évvel régebben a szaksajtóban és népszerűen is írt a kérdésről.

15 Szerinte ,,a negyvenes években, amikor Horvát István történelmi előadásai az ifjúságban a hazafias érzést felkeltették, minden nemzeties eszme lelkes visszhangra talált. Vasváry Pál az ifjúság egyik vezérszónoka már 1845-ben felvetette Árpád sírjának és evvel kapcsolatban az ásatási míveleteknek a kérdését. A 48-as események ezt aztán lehetetlenné tették." Érdy János a Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre 1851-ben a Magyar Akadémiai Értesítőben (21. o.) ír a kérdésről. 1860-ban is feléled a probléma : Thaly Káhnánék vetik fel. Ekkori működésükről egész kis irodalom keletkezett a Pesti Napló, a Vasárnapi Újság, a Budapesti Visszhang stb. hasábjain. Ezenkívül Nádasdy és Thaly Kálmán „Az óbudai Fejéregyháza

16 mint Árpád temetkezési helye" és R. Ensel Sándornak „Árpád sírja" láttak napvilágot. (1860-ban egyedül a Pesti Naplóban 14 cikk foglalkozik ezzel a kérdéssel.) Az ún. Schwanfelder-malomnál kezdtek is kutatásokat, de ezeknek Prottmann rendőrfőnök hamar véget vetett, amennyiben lovasokkal állatta el az ásatások színhelye felé vezető utat. 501 '<'-... .,..•'• -"•• • '• .••':••. , :.••.: -. •'•• . ..•..'•'• . ; •' ;'' • •