Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár és a magyar tudományos élet, 1849-1876 = La Bibliotheque universitaire et la vie scientifique en Hongrie, de 1849 a 1876 459-493

szolgáltatók köre kibővüljön. így sikerült elérnie, hogy a helytartóság 1853-ban újra rendezte a kérdést, és komoly formában utasította a nyomdákat a beszolgáltatásra.

36 Nem sikerült viszont számottevő eredményt elérnie a kör kibővítését illetően. Hiába kérte a monarchia jogszabály-, statisztika-, térképanyagának, valamint a sokszorosított kiadványoknak kötelespéldányként való kezelését. Csupán két fővárosi napilap és az Kgyetemi Nyomda kiadványainak második példánya esetében járt kísérlete sikerrel.

37 Számos kisebb-nagyobb hagyatékkal, ajándékkal is bővült a könyvtár korszakunk folyamán. Ilyenek voltak : József nádor könyvtárának második részlete (1850), a Kollár-hagyaték (1850), az Egyetemi Nyomda ajándéka (1856), a már említett Frank-könyvtár (1857), a Grysár-hagyaték (1858), a Szilassy-könyvtár (1859), valamint a már szintén említett hatalmas Balogh-könyvtár, mely 1870-től fokozatosan nyert bedolgozást a könyvtár állományába.

38 Mint különleges szerzeményezési formát említhetjük meg, hogy az államügyészség 1853-ban Teleki László elkobzott 17 könyvét szintén a könyvtárnak adta át.

39 A másodpéldányok eladása ebben a korban jelentéktelenné vált, mivel Toldy — korábbi elképzelésének megfelelően — ezekből más magyar könyvtárakat (elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárát) óhajtott részesíteni.

40 A szabadságharc leverése után egyre nagyobb jelentőségre tettek szert a könyvtár külföldi kapcsolatai és az ezekből eredő kiadványcserelehetőségek. 1851 után szinte évről-évre bővült a külföldi kapcsolatok köre, mely korábban csupán egy-két egyetemi könyvtárra terjedt ki. 1851-ben a Washingtoni Smithsonian Institution, 1853-ban a christianiai egyetemi könyvtár, 1855-ben a Belga Tudományos Akadémia és a londoni Public Record Office, 1860-ban a zürichi egyetemi könyvtár lépett cserekapcsolatba a könyvtárral.

41 A külföldi kapcsolatok számának emelkedése következtében Toldy már 1856-ban aggodalommal jegyezte meg, hogy sem a könyvtár, sem az egyetem nem rendelkezik megfelelő értékű csereanyaggal, mivel a dissertatio inauguralis-ok, emlékbeszédek megszűntek, a régi anyag külföldre küldése tudományos szempontból nem mindig ajánlatos. Javasolta, hogy az egyetem tanárainak műveiből, valamint egyéb magyar forráskiadványokból létesítsen az egyetem cserealapot.

42 1862 elején a könyvtár már 18 egyetemi könyvtárral (Basel, Bécs, Bonn, Breslau, Oslo, Innsbruck, Göttinga, Graz, Krakkó, I,emberg, München, Pavia, Padova, Prága, Salzburg, Tübingen, Utrecht, Zürich) és 13 más intézménnyel (a már említetteken kívül a bécsi geológiai intézet, csillagvizsgáló és műemlékbizottság, valamint a koppenhágai Société des Antiquaires du Nord) állt állandó cserekapcsolatban.

43 A szerzeményezés technikájával kapcsolatban kultúrtörténeti síkon nincs sok mondanivaló. A könyvtár elsősorban az „egyetemi könyvárus" címet viselő Lampel és Kilián cégeknél bonyolította le vásárlásait, azonban a többi pesti könyvkereskedők is részesültek kisebb szállításokban. 469