Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

csoportjukat a különféle szabadalmak, szabadalmi és licencia-szerződések, szabadalmi bejelentések alkották, az ötvenes évektől a kilencvenes évek végéig ; köztük volt a Ganz-féle kokilla-öntést védelem alá helyező 1857. június 13-i császári szabadalomlevél és a Paget—Ganz-féle szabadalmi szerződés 1859. május 7-ről. A további iratcsoportok a következők voltak : az 1869-i vállalateladással illetőleg a részvénytársulással kapcsolatos iratok 1868—1869-ből; Mechwart, Eichleiter, Keller szolgálati szerződései 1869-től kezdve; mérlegkönyvek (Bilanz—

Bücher) 1868—1870-ből; vasúti kocsikerék-átvételi jegyzőkönyvek 1868-tól 1873-ig; telekbérleti megállapodások, telekvásárlási szerződések és telekkönyvi kivonatok 1869-től 1871-ig; különféle helyszínrajzok 1870-től 1896-ig; munkáslétszámkimutatások az 1880— 1890-es évekből; gyártási statisztikák 1854-től 1895-ig; üzemleírások (törzsgyár, vagongyár, Petrovagora, Ratibor, Leobersdorf) az 1880—~ 1890-es évekből; kereskedelem- és pénzügyminiszteri leiratok az 1860— 1870-es évekből ; a vállalati munkásbetegsegélyző pénztár jegyzőkönyve 1876-ból és a nyugdíjalap iratai. A magánosoknál vagy külföldi vállalatoknál és intézményeknél folytatott gyűjtés részben eredeti vagy másolati okmányokat, iratokat, leveleket juttatott a munkaközösség birtokába, részben egyes adatokat töbnyire visszaemlékezések formájában, A levelek, iratok csoportjában legértékesebbek a Ganz Ábrahám-emlékek voltak. Ezeknek egy részét Hausser Adorján vállalati cégvezető gyűjtötte a Ganz-rokonságnál Unter-Embrachban, illetőleg a Ganz u. Co. Keramische Industrie küldte el ugyancsak Embrachból ; más részüket Winterthurból kapta a gyár az ottani városi könyvtárból, illetőleg a Sulzer A. G. cégtől. Becses svájci eredetű másolatokat bocsátott rendelkezésünkre dr. Szentágotay Jánosné is, aki a budapesti egyetem bölcsészeti karán akkoriban készült disszertálni Ganz Ábrahám élete és működése tárgykörből. Az így összegyúlt emlékek zömét Ganz Ábrahám levelei alkották. A legkorábbiak (2 db) még franciaországi vándorútjáról valók 1836—1837-ből ; további 2 bécsi tartózkodása idejéből származik 1840—1841-ből, a többi 24 db Pest-Budáról az 1842—1860 közötti időszakból, meglehetős egyenletes eloszlásban. Ezt, a gyártörténet első időszakára nézve felbecsülhetetlen értékű anyagot Ganz édesapjának és egyik testvérének, Henriknek három levele egészítette ki. — További jelentős darabok voltak a Maschinenfabrik Zürich-Oerlikon által megküldött okmányok: Ganz Ábrahámnak és apjának keresztlevele. Valószínűleg a rokonságtól került elő Ganz Ábrahámnak és feleségének végrendelete. Végül a Schweizerische I/andesbibliothek-ből kaptunk különböző Ganz Ábrahámra vonatkozó közleményekről készített fényképmásolatokat. — Ismeretlen helyről származott egy August Ryff nevű vasöntőlegény nevére szóló, Ganz Ábrahám által 1849-ben kiállított munkakönyv és Ganznak egy 800 forint összegű kölcsönről szóló, 1865 júniusában kelt kötelezvénye. Kár, hogy annakidején a leveleket nem tettük közzé. Az előadásba ugyanis csak a bennük foglalt legfontosabb adatokat lehetett beilleszteni. Ujabban Szekeres József levéltáros kartársam számos új Ganz-emléket kutatott fel s bocsátott készséggel rendelkezésemre. A Ganz-gyár többi vezető személyére vonatkozóan is igen sok értékes okirat és levél gyűlt be a magánterületi gyűjtésből, főleg az 1870-től 1890-ig terjedő időszakra. Ebben a gyűjteményben Mechwarttól Bánkiig majd minden nagynevű műszaki vezetőnek voltak levelei, okmányai, feljegyzései, így többek között Mechwart önéletrajza és végrendelete. Érdemük szerint való felhasználásukra az adott szűk keretek között sajnos kevés lehetőség nyílt. További értékes csoportját alkották a magánosoktól gyűjtött anyagnak a gyár egykori nagyjaira vonatkozó, többnyire családtagoktól származó életrajzi adatközlések. Legfontosabbak voltak ezek között Mechwart Hugónak, Gulden Róbertnak és Tscheuke Hermannak édesapjukról szóló közlései. Dériről, Bláthyról, Zipernowskyról, Bánkiról főleg a pályatársaktól gyűlt be számos különböző értékű életrajz, megemlékezés, méltatás. — Sajátos forráscsoport volt a gyár egykori, 1942—1944-ben még életben levő főtisztviselőinek, tisztviselőinek, művezetőinek, munkásainak személyes visszaemlékezéseiből összetevődő gyűjtemény. Nem egy visszaemlékező igen hasznos felvilágosítást adott a múlt század végi 29 Tanulmányok Budapest múltjából 449