Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Ez az oka annak, hogy most amikor a munka megjelenése szükségessé tenné a felhasznált adatok lelőhelyének közlését, képtelen vagyok ennek a kötelezettségnek szabályszerűen eleget tenni. Évtizednyi idő múltán nem emlékezhetem rá, hogy előadásom állításai pontosan miféle forrásokra támaszkodnak. Le kell tehát mondanom arról, hogy munkámat jegyzetekkel dokumentáljam ; e helyett be kell érnem a felhasznált anyagról töredékes feljegyzéseim alapján adható áttekintő jellegű tájékoztatással. Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy a kiadatlan kéziratos forrásoknak legalább akkora szerepük van a tanulmány létrejöttében, mint a nyomtatásban megjelent közleményeknek. Különösen áll ez a gyártörténet korábbi időszakaira, de többé-kevésbé a későbbiekre is. A kéziratos források — sajátos módon •— csak részben voltak levéltáriirattári származásúak, igen jelentős részük magánkézből (a gyár történetében korábban vezető szerepet játszott személyeknek vagy azok utódainak birtokából) került ki. E magánforrások igénybevételére főleg azért volt szükség, mert mint említettem, a vállalat irattárának régi anyaga ismeretlen időben jórészt elkallódott, valószínűleg selejtezés áldozata lett. Nehézséggel járt a nyomtatványanyag feltárása is. Szakbibliográfiák és modern szakfeldolgozások híján a Petrik-féle Magyar Könyvészet köteteinek időtrabló átnézésével lehetett csak az egykorú kiadványoknak nyomára jutni. De még így is csak hézagosan. A Ganz-gyár történeti szempontból jelentős kiadványait (katalógusait, prospektusait) közkönyvtáraink nem őrizték meg, és így azokat nagyrészt szintén csak magánosoktól lehetett — meglehetősen hiányosan — beszerezni. Hasonlóképp körülményes volt a külföldi szakirodalomban előforduló Ganz-vonatkozású adatok felkutatása is, de ezen a vonalon nem is törekedtünk teljességre. A kutatómunka munkaközösségi szervezetben zajlott le. A legnehezebb feladatot, a magánvonalon való gyűjtést Vámossy Károly igazgató iránvította. Én a számomra egyszerűbb levéltári kutatást végeztem, amelyben Papp József né tanárnő, a gyár egyik kiváló tisztviselője segített. A könyvanyag összegyűjtésében Salamon Vilmos mérnök volt segítségemre, főleg a hazai és külföldi szakfolyóiratok anyagának átnézésével és kicédulásával. Mindezen kívül az egyes gyárak és az egyes osztályok keretében szigorúan műszaki szempontú adatgyűjtés is folyt, a munkaközösség tudós mérnöktagjainak, Jób Imrének, Gras Viktornak és Gohér Mihálynak vezetésével. Ez a munka elsősorban egy szakszerű Ganz-technikatörténet megírására irányult, de támogatni kívánta az én munkámat is. A csaknem két éven át tartó gyűjtés eredményéről az alábbiakban tudok vázlatos tájékoztatást adni, A levéltári kutatás öt helyen folyt. A Fővárosi Levéltárban az 1844-től 1873-ig terjedő időre a budai és pesti tanácsülési jegyzőkönyveket és tanácsi iratokat néztük át, 1874 után pedig a megfelelő budapesti állagokat. Az Országos Levéltárban a Kereskedelemügyi Minisztérium iratanyagában kutattunk az 1867-től 1900-ig terjedő időre. A Kereskedelemügyi Minisztérium azóta elpusztult Lánchíd utcai épületének irattárában az 1900 utáni anyagot tekintettük át. A Cégbíróság Markó utcai irattárában a vállalati jelentések és zárszámadások 1875-ben kezdődő teljes sorozatát találtuk meg. Végül a Magyar Általános Hitelbank irattárában az évi jelentéseket és a különféle jegyzőkönyveket néztük meg 1895-től kezdve. A gyári irattárból az első ötven év történetére nézve a következő, részben nyomtatott vállalati anyagot sikerült összeszedni. A Ganz-alapszabályok hiányos sorozatát (1869, 1870, 1876, 1891. évieket ; egyes közgyűlési jegyzőkönyveket, mégpedig az alakuló közgyűlését 1869. április 21-ről, továbbá az 1870, 1873—1875, 1877—1880 és 1895—1899. évieket ; az igazgatósági ülések jegyzőkönyvei közül 1898-ból 16 darabot, 1899-ből 15 darabot ; a végrehajtóbizottság jegyzőkönyveit 1894-től 1898-ig ; a vállalat zárszámadásait 1877-től 1900-ig. — Ezeken a hiányos sorozatokon kívül még több száz önálló, értékes eredeti okmány került elő. Egyik 448