Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

mennyisége 19 millió tonnáról 29 millióra ugrik. S ezt az ország gazdasági átalakulásából folyó, természetes folyamatot jelentős mértékben erősíti a kormányzat egyre kedvezőbb díjtételekkel dolgozó, a magánvasutakat fokozatosan államosító s általában az egész közforgalmi rendszert tervszerűen fejlesztő politikája. Az Államvasutak vezetőszerepe a magyar vasutak között ebben az időben már elvitathatatlan ; magántársaságok többé nem képesek az övétől független vagy azzal szembenálló üzletes üzempolitikát folytatni. A vasútforgalom, a vasútépítés, a vasútfelszerelés minden kérdésében az Államvasutak magatartása mérvadó. Nagy szerencse ez a magyar vasútiparra nézve! Amíg ti. a megelőző időkben — a nyolcvanas évek közepéig — az idegen tőkével dolgozó, idegenből irányított vasúttársaságok szükségleteiket részben külföldön szerzik be, most a széleskörű államosítások folytán mind számottevőbb megrendelések jutnak a magyar iparnak, sőt 1894-től kezdve minden társaságra nézve kötelező lesz a belföldi szükségletfedezés. Ez az örvendetes fordulat egyébként a vagoniparban új gyáralapításokhoz is vezet : 1891-ben osztrák tőkések Aradon létrehívják a Weitzer János-féle Gép-, Vagongyár és Vasöntöde Rt.-ot, 1893-ban a Schlick-féle vasöntő- és gépgyár kapcsolódik be a vasúti kocsi-gyártásba ; később pedig a millennium után megalakul a Győri Vagongyár és a Danubius-SchönichenHartmann Hajógyár vagonosztálya. Az évtized első felében érvényesülő erőteljes gazdasági konjunktúra mindegyik üzemnek nagymértékű foglalkozást biztosít. 1890-től 1895-ig a vasúttársaságok évi kocsimegrendelései csaknem állandóan 3000—4000 között mozognak, az ezredéves kiállítás évében pedig a 4000-et is meghaladják. Magyarországon készült összesen Évben 1890 1891 1892 1893 1894 1895 1896 Vagon 2396 2923 3445 3597 3167 3238 4327 B mennyiségek javarészét természetesen az Államvasutak igénylik. Brre a célra a fennálló tényleges szükségletekre tekintettel, évrőlévre milliós összegeket szavaz meg az országgyűlés. Nem csökken érezhetőbben a foglalkoztatás az évtized második felében sem, amikor pedig bizonyos mértékig pangó állapotba jut a magyar gazdasági élet. Bzek az adottságok a Ganz-gyár fejlődésére magától értetődően a legkedvezőbb hatást gyakorolták. Igaz ugyan, hogy országos egyeduralmi helyzetét az említett gyáralakulások megszüntették, komoly verseny mégsem fenyegette. A Weitzer- és a Schlick-gyár ugyanis, csakúgy mint a későbbi kettő, teljesítőképességre és műszaki felkészültségre nézve messze elmaradt mögötte : igazi tömegrendeléseket vagy úttörő jellegű feladatokat egyik sem vállalhatott. Azt lehet mondani, hogy 443