Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

gyakorlati feladatát is magára vállalta. Tudomást szerzett róla, hogy Norvégiában, a Rege-fjordbeli Sognda község közelében angol tőkések nemrég feltártak egy titánvasércbányát, de mivel a kitermelt érceket nem tudták kohósítani, az egész vállalkozást feladták. Kail nem kételkedett benne, hogy megtalálta, amit keresett. A gyárigazgatóság felhatalmazására Norvégiába utazott, s miután a helyszínen kielégítő tapasztalatokat szerzett, a Christiania Mine Company céggel feltételesen megállapodott a kitermelt állapotban levő 80 000 mázsányi érc megvásárlására, illetőleg a bánya bérbevételére nézve. A végleges elhatározás az érccel végzendő kohósítási kísérletek kedvező kimenetelétől függött. Kail tehát most újabb nehéz feladat elé került. Olyasmivel kellett megpróbálkoznia, amivel a nagyhírű angol kohászat sem tudott megbirkózni. Egyideig minden fáradozása hiábavalónak látszott : bármi kevés titános ércet adagolt is az olvasztásra kerülő vasércekhez, a kohó következetesen befagyott, szaknyelven kifejezve—nyersjáratra hajlott. Nagy tudása és kitartása végül mégis meghozta a kívánt eredményt : megtalálta a titántartalmú vasérc nagyolvasztóban való kohósításának Európában egyedülálló módszerét. Ezzel adva volt a norvégiai bánya bérbevételének lehetősége, s megvalósulhatott a Griffin-féle nyersvas hazai előálításának merész gondolata. Az átállítás egyéb teendői aránylag könnyen és simán bonyolódtak le. 1897-ben, alig egy esztendővel az akció megindulása után, már teljes üzemmel működött az új korszerű keréköntőde. Színhelye a budai gyártelep legnagyobb műhelye volt : egy 1300 m

2 nagyságú osztatlan csarnok a Királyhegy utcai oldal nyugati részén. A berendezés teljesen amerikai minták szerint történt. Főbb részeit 2 db 1200 mm 0 kúpoló kemence, 7 hydraulikus üzemű forgódaru, 3 szárító kamra, 1 magkészítő műhely és 1 hűtőgödörcsoport alkotta. E nagy műhefyt déli irányban különféle kerékmunkáló munkahelyek egészítették ki: a tisztító-, fúró- és köszörülőműhely. Utóbbiak 1 fúrógéppel és 2 amerikai rendszerű kettős köszörűgéppel, valamint 1 db 50 lóerős gőzgéppel voltak felszerelve. Járulékos része volt a keréköntődének 1—1 koksz- ill. vasfelvonó berendezés és 1 zúzómű. Az öntőüzem másik felét, a szürkeöntödét nem érintették a korszerűsítő munkálatok. Itt minden a régiben maradt : a hatvanas—nyolcvanas évek folyamán kialakult állapotban. Az üzem javarészben ugyancsak a Királyhegy utca frontján nyert elhelyezést, mégpedig négy, egymás mellett sorakozó műhelyépületben, összesen 1800 m

2-nyi területen. Felszerelését 4 kúpolókemence, 6 szárítókamra, 7 fából készült forgódaru, 1 görgőjárat, 1 szén- és grafitörlő, 1 rostáló henger és 3 fogaskerékformáló gép alkotta. Segédműhelyül egy magkészítő és egy öntvénytisztító helyiség szolgált. További fontos összetevői voltak a törzsgyári öntőüzemnek : a fémöntöde és a vegyészeti laboratórium. Az előbbi a gyártelep Ganz utcára néző délkeleti sarkában egy 68 m

2 nagyságú olvasztó és egy 396 m

2 területű öntőműhelyt foglalt el. Számos különböző fajta öntvényt készített, főleg a Parisis-féle szabadalmazott foszforbronzöntvénye424