Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

merőben új körülmények között, új utakon fog haladni, s az átalakuló világban új emberekre van szükség. * ..- : Műszaki tekintetben ä Ganz-gyár kilencvenes évekbeli fejlődését ál­talában az előző évtized kezdeményezés einek hatalmas arányú kibontako­zása jellemzi. Azok a gyártási ágak, amelyek 1880 óta szorgos kereskedelmi tájékozódások, illetve kitartó technikai kísérletezések eredményeképpen a vállalat üzemeiben meggyökereztek, most hozták meg a rájuk fordított befektetések anyagi és erkölcsi kamatait. Egykorú jelentések és beszámo­lók szerint a gépgyár, a vagongyár és a villamosgyár a már meglevő találmányok, szabadalmak kihasználására fordította tevékenysége javát. Emellett az erős üzemi beállítottság mellett azonban nem hanyagolódott el a technikai kísérletezés sem. A Mechwart, Gulden és a Zipernowsky­csoport nevéhez fűződő maradandó értékű sikerek állandó ösztönzésül szolgáltak a kutatások folytatására. A hagyomány ezen a vonalon is maradéktalanul érvényesült mind az igazgatóságban, mind a mérnöki karban : az előbbi áldozatkészséggel, az utóbbi elmélyedő s megfeszí­tett munkával igyekezett a haladás ügyét szolgálni. E magatartásnak köszönhető, hogy új alkotások terén ez az időszak sem maradt el az előbbi mögött. Amit az előző évtizedben az elektromos energia-átvitel kérdésé­nek megoldása jelentett, ugyanazt jelentették most a robbanó motorok­kal végzett Bánki-féle, illetőleg a villamos vontatás problémáját meg­oldó Kandó-féle kísérletek. * A termelésben és a műszaki úttörésben változatlanul fontos szere­pet játszott a vasöntöde és a vele kapcsolatos gépgyár. Innen került ki a legtöbb becses világcikk, s ez szolgáltatta — érték szerint — a termei­vények harmadrészét. Pedig a Ganz-konszernnek éppen ez az üzem volt a legrégibb összetevője, s épp a vasöntés volt az az iparág, amely ez idő tájt már sokat veszített korábbi különös jelentőségéből. A gyár további virágzását két körülmény magyarázza meg : egyrészt az, hogy az öntöde ekkoriban már nemigen volt önálló üzem, sőt elsődleges jellegű üzem sem, hanem jobbára csak segédműhely az időközben élre került gép­gyár mellett ; másrészt az, hogy az öntés — amennyiben önálló cikkeket termelt — lépést tudott tartani a technika korszerűsödésével. A jelentőségcsökkenés veszélye elsősorban a szürkeöntödét érin­tette, minthogy az építészeti öntvények divatjának elmúltával, illetve a kereskedelmi öntvények javarészének korszerűtlenné válásával meg­szűnt a közvetlen piacra dolgozás lehetősége. Az ezredéves kiállításon már csak ' a kisebb vidéki vállalatok szerepeltek effajta öntvényekkel. Na­gyobb vállalatok többé nem igen kaptak e munkakörbe vágó tömegmeg­rendeléseket. Az a nagy munka—a fővárosi dunapart vaskerítésének elké­szítése — amely 1892-ben a Ganznak osztályrészül jutott, úgyszólván utolsó volt e vonatkozásban. Ami a szürkeöntésnek továbbra is jelentő­séget biztosított, az a gépalkatrész- és szerelvényelőállítás volt. E tekin­421

Next

/
Thumbnails
Contents