Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Végül jó hírnévre tettek szert Közép-Európában a Ganz-vagonok és. turbinák is. Általában az évtized első felében az export ugyanolyan élénk volt, mint az első évtizedben, ám a piacok földrajzi keretei számottevően nem tágultak. Nagyobb távlatok nyitását csak 1886 után — az akkori kapitalista túltermelési válság hatása alatt — határozta el az üzletvezetés. Ez volt az az idő, amikor a válságok periodikus visszatérésének felismerése alapján megkezdődött a védekezés eszközeinek keresése. Minthogy leghatásosabbaknak a távoli világrészekben való piacszerzés ígérkezett, a kontinens nagyvállalatai versengve láttak hozzá távolkeleti vagy távolnyugati kapcsolatok kereséséhez, vagy már meglevő bázisaik megerősítéséhez. Ha létét biztosítani akarta, vagy különösen, ha üzemeinek további fejlődését előmozdítani kívánta, erre az útra kellett lépnie a Ganznak is_ Bizonyos tapasztalatai amúgy is voltak már e téren : egynémely különleges gyártmánya már a megelőző években is eljutott Kelet-Ázsiába, Amerikába vagy Ausztráliába. Most tehát csak arról volt szó, hogy olyan állandó jellegű szervezeteket létesítsen, amelyek a helyszínen tárják fel a szükségleteket, rendszeresen gyűjtik a megrendeléseket, s bonyolítják le az üzletkötéseket. Két terület kínálkozott e célra különösen alkalmasnak : India és Ausztrália. Mint kiváló fontosságú mezőgazdasági országok különösen jó elhelyezési lehetőséget ígértek a hengerszékeknek és egyéb malomgépeknek ; közlekedésük és iparuk korszerűsödése pedig a vasútés gépfelszerelési, valamint a villamos berendezési gyártmányok nagyarányú felvételére nyújtottak reményt. Az indiai ügynökség felállítása 1886. július 1-én történt Bombayben. Két angol állampolgár, bizonyos Theodor Klein és August Mahler vállalta a Ganz-gyártmányok keletindiai terjesztését személyenként évi 288 £ illetmény és 2%-os provízió ellenében. Néhány hónappal később, december 27-én került sor Melbourne-ben az ausztráliai főügynökség megszervezésére. E feladatra évi 700 £ fizetéssel és 2—4%-os jutalékkal a gyár egyik kereskedelmi főtisztviselője kapott megbízást, aki előzőleg a bombayi szervezésben is tevékeny részt vett. Mellette műszaki szakértőként egy Bruno Gleisberg nevű mérnököt alkalmaztak évi 300 £ díjazással és 2,5%-os jutalékkal. Az intézmény dologi kiadása évi 1000 £-ban volt megállapítva. Az eredmények hamarosan megmutatkoztak. Néhány év alatt mindkét állomás erőteljes emporiummá fejlődött, s nélkülözhetetlen támaszpontjává vált a következő idők üzletvitelének. A külföldi képviseletek rendszerének továbbfejlesztése mellett — a hagyományos üzleti gyakorlathoz ragaszkodva — ebben a korszakban is nagy súlyt helyezett a vállalat a kiállításokon való részvételre. A világnak bármely sarkában rendeztek jelentősebb vas- vagy gépipari kiállítást^ a Ganz okvetlenül megjelent azon. Amíg a megelőző évtized folyamán tizenegy helyen állított ki, a nyolcvanas években nem kevesebb, mint huszonnyolc kiállításon szerepelt, mégpedig: Magyarországon 6, Ausztriában 5, íyengyelországban 2, Német- és Csehországban 1—1, Itáliában, Belgiumban és Franciaországban 2—2, Angliában, Hollandiában, Svéd414