Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49

• • - • Janusnak 500 arft-ot adnak a szászok, ,,ut in factis provinciáé melius suum faciat" (uo. 8—9.). Egy másik oklevél a bártfai adat után néhány nappal (1 468. december 15. Bánffy oklevéltár II. 110.) szintén kincstartónak nevezi Ernusztot. Azonban úgy hisszük, hogy ezek az ellentmondások csak látszólagosak. Janus ugyanis fŐKincstartó címet visel, mint Zápolyai kincstartósága végén. Ernuszt nem volt Janus familiarisa, hanem mellérendelt társa, akivel — mint a bártfai adat mutatja— megosztották ' a kincstár vezetését. A magasabb rangú viseli a summus jdzőt. Ernuszt is tagja lett a királyi tanácsnak, de mivel más a főkincstartó, ezért szerepel, olykor még 1469-ben is csak udvari lovag címével. (L. Madzsar i. m. 56.1. j., aki ezt nem értette.) 63 Életére még mindig a legjobb Madzsar í. m. 64 Kováts Ferenc, Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján. Bp. 1902, 144—5. es Pozsony 4661. 66 Teleki XI. 29. Besenyői mint provisor fizeti ki. . 67 OL. Selmecbánya város levéltára. II. 796. 68 Véleményünk szerint a kincstári reformot Mátyás Ernuszt, Thuz és Janus által dolgoztatta ki. A főszerep Ernuszté volt, de a másik kettőnek — kivált az első időben — a szerepe sem kicsinylendő le. 69 1467 tavaszán : Wagner, Carolus, Diplomataríum comitatus Sarosiensis. Pozsony és Kassa 1780, 236—8. Pozsony 1895. 70 1493-ban írja róla II. Ulászló, hogy haláláig viselte a kincstartói méltóságot. MTT. XII. 134. 1476-ban halt meg. Madzsar i. m. 67. Közben állítólag elcsapta Mátyás. L. erre Madzsar i. m. 63. skk. és vele szemben P aulinyi Oszkár : A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. (Klny. a Károlyi Árpád emlékkönyvből.) Bp. 1933, 25. 79. j. 71 ív. erre pl. a 17. j. Bochkay az ő vicebánja volt. 72 Sehr auf Károly, Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen Bp. 1892, 111. Életrajzát megírta Fraknói Vilmos, Mátyás király magyar diplomatái. Századok 1898, 868—87Ö. Hoffmann Edith, Régi magyar bibliofilek. Bp. 1929, 111—19. 73 Tóth-Szabó Pál: A cseh huszita mozgalmak. . . Bp. 1917, 439. TT. 1900. 474. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1898. 477—8. Wagner i. rn. 123—4. Teleki XI. 36. Bártfa 1401. 1425. sz. 74 Hazai Okmánytár IV. 423. Pannonhalmi Rendtörténet III. 60. 1. j. Ez a tisztség nem egyházi, hanem kincstári jellegű volt. A király gyatra n nem töltötte be a kegyurasága alá tartozó javadalmakat, hanem a sedis vacantia idején adminisztrátorai által a maga részére szedette be a jövedelmeket. 76 Magyar Történelmi Tár (MÎT) VI. 235. 76 Beszterce, 125, 126, 703, 704. 77 Bonfini IV. 103. 78 Szilágyi í. m. 96. 79 Hoffmann i. m. 119—20. 80 1451-ben a firenzei egyetemen szerepel Georgius Handó de Czehy doctor in artibus. (Veress Endre, Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyvei és iratai. Bp. 1941, 358.) Előtte a bécsi egyetemre járt, akár Kálmáncsehi. A „Czehy" alatt ugyan más Csehi nevű község neve is lappanghatna, azonban Handó Öccse, Gergely páduai doktorátusa alkalmával kiírják telj esen : Gregorii Handó de Kalmanczehy. (Veress Endre, Matricula et acta Hmigarorum, I. k. Bp. 1915, 14.) 81 Élete : Fraknói i. rn. Századok. 1898. 97—112. Pulszky Ferenc: Budapesti Szemle. III. 1873, 286—90. (A Bisticci életrajz magyarul.) 82 Szilágyi i. m. 11. Egykori olasz életrajzírója, Bisticci szerint a király kancelláriájának élén állott és minden az ő kezén ment keresztül. (Pulszky i. m. 288.) 83 Dl. 17787, 17820, 18089, 33816., Beszterce 710, 711 stb. . 84 Szilágyi i. m. 8. 40 .