Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

az agrárválság hatására a földbirtok érdekében kezdeményezett új állami vasútpolitika (1881 : XXXI. te.) is erőteljes lendületet adott. 1880-tól 1890-ig vasúthálózatunk több mint 4000 km-rel növekedett, míg a megelőző évtizedben a növekedés csak kb. 3000 km-t tett ki. A vasútépítés mellett jelentős hatást gyakoroltak gépiparunk belső piacának tágulására az európai mezőgazdasági válságtól sújtott magyar földbirtok egyre növekvő gépi beruházásai, valamint hatalmas malomiparunk technikai berendezésének folyamatos utánpótlása. Igen nagy foglalkoztatást biztosítottak gépiparunknak a főváros rendkívüli arányú bérház-, középületés közmúepítkezései is. Budapesten a szóban forgó évtizedben több mint 2300 lakóház épül, 4300 emeletsorral, s mintegy 230 km vízvezetéki és 140 km gázvezetéki csőhálózat. Ha mindezek mellett még számbavesszük azokat a lehetőségeket is, amelyeket az iparilag elmaradottabb szomszédos országokba (Romániába, Szerbiába, Bulgáriába) irányítható gépkivitel jelentett, akkor nyilvánvaló lehet, mekkora lendületet adott ez a konjunktúra gépgyártásunknak. Az egykorú iparkamarai jelentések pontosan kimutatják, milyen mértékben bővültek az előző^ évtizedekben létesült gépgyáraink (az Óbudai hajógyár, az Osztrák Államvasúttársaság Gépgyára, a Magyar Államvasutak Gépgyára, a Schlick-, Iyáng-, Wörner-, Rock- és Schönichengyár) üzeme, s hogyan emelkedett munkáslétszámuk és forgalmuk. Tudjuk azt is, hogy ebben az évtizedben még hat új gépgyár is alakult részint egyéni, részint társascég formájában (a Testory-féle Fém- és lyámpaárugyár Rt., a Prágai Gépgyár Rt., a Grossmann—

Rauschenbach Gépgyár, a Roesemann—

Kühnemann Vasúti Jelzőberendezési Gyár, a Teudloff—Dittrich Fémárugyár és a Hirsch—Franck-f éle Vasöntő és Gépgyár). Gépgyártásunk fejlődésének legkiemelkedőbb példáját azonban kétségtelenül a Ganz-gyár nyújtotta. Amíg az előző évtizedben a Ganz csupán egy volt a hasonló teljesítőképességű üzemek között, a nyolcvanas években egyre határozottabban tört az élre, s vezető szerepe mindinkább elvitathatatlanná vált. Hatalmas arányú fellendülését részben eredeti, főleg azonban újabb iparágainak nagyarányú céltudatos kifejlesztése biztosította. Ennek az erőfeszítésnek az eredményei vezettek oda, hogy az eddig szerény vasöntő és gépgyár a nyolcvanas évek folyamán hármas tagozatú nagyüzemmé növekedett : gépgyárrá, vagongyárrá és villamosberendezési gyárrá. A Ganz-cég szinte észrevétlenül hatalmas arányú ipari egyesüléssé vált folytonosan növekvő beolvasztó, koncentráló erővel. A finánckapitalista átalakulás azonban ebben az évtizedben még nem következett be. A Budapesten félelmetes arányokban kibontakozó nagybankok egyike sem nyújtotta még ki a kezét a Ganz-gyár után. Birtoklása és vezetése egyelőre megmaradt a régi formák, a régi keretek között ; irányítását továbbra is a régi műszaki és üzletemberek végezték. Az elnöki székben 1887-ben bekövetkezett haláláig a nagybirtokos Somssich Pál ült ; mellette Mechwart látta el a vállalat vezérigazgatói, 395