Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

ban elektrotechnikai műhelyt állított fel, azzal a feladattal, hogy benne az ekkoriban kifejlődő erősáramú elektrotechnikának ipari, főleg világítási célokra való hasznosíthatóságát tanulmányozzák. Ez ideig a villamostechnika úgyszólván kizárólag gyengeárammal dolgozott ; távíráson és távbeszélésen kívül más gyakorlati alkalmazásra nem talált. A Mechwart által kezdeményezett szerény kísérletekről aligha gondolta valaki, hogy azok a Ganz-gyár korszakos jelentőségű iparágának alapját fogják megvetni. Bár majdnem két évtized múlt el azóta (1860), hogy a villamos dinamó-elv gondolata Jedlik Ányos elméjében megfogamzott, s több, mint egy évtized azóta (1867), hogy Jedliktől és egymástól is függetlenül, Siemens Werner és Sir Wheatstone Charles feltalálták az öngerjesztésű egyenáramú dinamót, az erősáramú technika fejlődése még váratott magára. (31. kép.) Mechwartnak egyrészt az 1878. évi párizsi kiállításon szerzett benyomásai, másrészt egy fiatal magyar mérnökkel, Zipernowsky Károllyal való ismeretsége adtak alkalmat a nagy jelentőségű kezdeményezésre. Zipernowsky, aki a villamosság problémái iránti lelkesedéstől hajtva otthagyta a gyógyszerészi pályát és a budapesti műegyetemen mérnökké képezte magát, 1877—78-ban több felolvasást tartott a villamosgépekről. Ezek az előadások annyira felkeltették Mechwart érdeklődését, hogy az alig 25 éves Zipernowskynak felkínálta az új villamossági műhely szervezését és vezetését. Zipernowsky örömmel ragadta meg az alkalmat s röviddel ezután-a számára kiutalt kis műhelyben, egy művezető és hat munkás segítségével hozzáfogott első egyenáramú dinamógépének legyártásához. Ez az 56 voltos és 12 ampères, egy ívlámpa táplálására szolgáló kísérleti gép jól sikerült, aminek következtében a gyár öntőműhelyét villamosvilágításra rendezték be. Az ehhez szükséges dinamógépek és ívlámpák teljesen Zipernowsky tervei szerint készültek. Akkoriban a gázvilágítás volt leginkább elterjedve, és az újfajta energiaformát világítás céljára alig használták. 1879-ben szerelte föl a Ganz-gyár új műhelye az első közcélú villamos világítóberendezést, az árvíztől sújtott Szegeden az éjszakai gát javítások gyorsítása céljából. Ugyanennek az évnek végén mutatta be Edison az amerikai nyilvánosságnak újfajta fényforrását, az izzólámpát, amely lehetővé tette a kis egységekre osztható belsőtéri világítást és így megnyitotta az új energiaforma előtt a rohamos elterjedés útját. (Az izzólámpa 1882-ben került piacra tömegesen.) Az új műhely vezetősége szerencsés üzleti érzékkel bővítette a villamosság alkalmazási lehetőségeit. így például az őszre eső cséplés munkaidejét sokfelé meghosszabbították villamos-világítás alkalmazásával. Néhány más alkalmi berendezés (a Császárfürdő, az Óbudai tornacsarnok, a pesti jégpálya kivilágítása) után 1880-ban a mezőhegyes! állami birtokon sor került az első állandó jellegű villamosberendezés felszerelésére is. Mindezek a munkálatok azonban csak szerény előgyakorlatai voltak a következő évtizedben meginduló hatalmas arányú erősáramú villamosipari fejlődésnek. 393