Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

választotta Ganzot. Nem maradtak rejtve érdemei a birodalmi közgazdasági élet hivatalos tényezői előtt sem. A monarchia vasútiparában vitt jelentős szerepének jutalmazásaként az uralkodó 1863-ban a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, két esztendővel később, 1865. június 8-án pedig személyesen is meglátogatta Kórház utcai üzemét, s közvetlenül is kifejezte legmagasabb elismerését. S hogy munkálatait az osztrák birodalom határain túl is értékelik, azt három egymás után következő világkiállítás (az 1855-Í párizsi, az 1862-i londoni s az 1867-i II. párizsi) ismételten kitüntetéssel fejezte ki. Ganz ekkoriban csak ötvenedik életéve körül járt. Munkájának eredményeiért azonban drága árat kellett fizetnie. Az a szakadatlan s rendkívüli arányú erőfeszítés, amelyet az 1850es évek óta mint vállalkozó, feltaláló, kereskedő és gyáros kifejtett, felőrölték születésétől fogva gyenge idegrendszerét. Bár elmúltak már azok az idők, amikor a levelezéstől a legbonyolultabb üzleti és műszaki teendőkig mindent személyesen kellett végeznie, mégis szörnyen nyomasztónak érezte vállalatának terheit. A technikai feladatok javarészét Mechwart és Eichleiter vette át, a könyvelést egy kiváló szakember, Keller Ulrich végezte, a levelezés s általában az adminisztráció lebonyolítására külön iroda szerveződött, a külföldi üzletszerzésben pedig rendszeresen működő ügynökségek (egy-egy augsburgi, bécsi, kölni, illetve szentpétervári szerv) működött közre. 1865 novemberében Ganz az üzletvezetési munkakört is megosztotta Mechwarttal, teljes szabadságot biztosítván neki mindenféle kereskedelmi ügyek elintézésében. A vállalat pályája egyre följebb ívelt. Minden év jelentékeny munka- és haszongyarapodást hozott. Amikor pedig az 1867 nyarán létrejött kiegyezés Magyarország sok évszázados gyarmati függését részben felszámolta, s megindulhatott az abszolutizmus által elfojtott magyar ipari forradalom kibontakozása, még nagyszerűbb távlatok nyíltak a budai gyár számára. Ganz azonban nem bírta a lehetőségekkel való további versenyfutást. Súlyos idegbaj vett erőt rajta, s betegségére sem itthon, sem külföldön nem talált gyógyulást. Mindinkább gyötörte a félelem, hogy a családjában örökletes téboly őt is hatalmába kerítheti. 1867. november 23-án munkatársaival és munkásaival még megünnepelte a százezredik vasúti kerék öntését, de a karácsonyt már nem érte meg : december 15-én egy önkívületi percében véget vetett életének. Nevét — amely a technika történetében Sulzer, Borsig, Krupp, Schlickert, Armstrong és Westinghouse neve mellett érdemel helyet — új utakra induló vállalata fenntartotta, s új, világraszóló műszaki sikerek részesévé tette. II. Részvénytársulati vasöntöde és gépgyár 1869—1879 Ganz Ábrahám utódok nélkül hunyt el. Vállalatát 1866. aug. 9-én kelt, feleségével egyetértőleg készített végrendeletében öt testvérére, név szerint : Jakab, Ulrich és Konrád öccseire, valamint Katalin, 376