Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49

mellett többnyire saját üzletüket sem adják fel — csak a kincstárban működnek, míg az utóbbiak, akiket hivatásos "hivatalnokoknak nevezhetnénk, nemcsak a pénzügyigazgatásban, hanem a kancelláriában és a bíróságoknál is helyet foglalnak. Tanultságuk, származásuk, hivatali pályájuk nagyrészt azonos. Bónis ezt a réteget „gyakorlati jogászrendnek" nevezi,

190 és mesteri módon jellemzi. A bíróságoknál szinte csak ezekkel a jogászrendi tagokkal találkozunk, a nagyobb kancelláriában is ők voltak többségben, habár itt a diplomáciai ügyekre alkalmaztak olasz egyetemeken végzett humanistákat is.

191 Ennek a hivatalnokrétegnek a tagjai gyakran léptek át egyik hivatalból a másikba. A személyzetnek ez a fluktuációja a két főhivatal és a bíróságok között tulajdonképpen a kincstár helyzetéből következett. Ez a szervezet az államkormányzatban a középső helyet foglalta el az államigazgatást intéző nagyobb kancellária, és a bíróságok között. A kincstár a korona jogait a bíróságokon keresztül érvényesítette. Állandó jogi tanácsadója, a jogügyigazgató, és maga a kincstartó is gyakran volt ülnöke a királyi bíróságoknak.

192 Ezért találjuk meg a kincstár vezetőit a kancelláriában és a bíróságokban egyaránt. Azt hisszük, az előadottak alapján nyugodtan beszélhetünk egy központi hivatalnokrétegről, amely tagjainak familiárisain keresztül állandóan feltöltődött tehetséges, értelmiségi képzettségű, sokszor alacsony származású egyénekkel. A központi hivatalok és bíróságok tagjai egymás mellett működtek, átléptek egyik intézménytől a másikhoz, egy városban éltek, egymással állandó kapcsolatban.

193 A modern műveltség Budáról kiindulva ezeken a hivatalnokokon keresztül áradt szét az országban. A hivataltól megválva is, kapcsolatban maradtak Budával, a kulturális és hivatali centrummal. Ennek a hivatalnokrétegnek a kulturális élet élesztésén kívül nagy szerepe volt az ország történetében még úgy is, hogy képzettsége folytán megfelelő eszközt nyújthatott a központosító uralkodónak. JEGYZETEK 1 Ez a tanulmány tulajdonképpen részlet a szerzőnek a Mohács előtti királyi pénzügyi igazgatásról készülő munkájából. Az itt tárgyalt jelenségek bővebb kifejtését abban kívánom adni. 2 Szilágyi Lóránt, A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban. (Bp. 1930.) 3. Az európai fejlődésre 1. Ember Győző, Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. (Bp. Î946.) 5—22. 8 Elekes Lajos, Mátyás és kora. (Bp. 1956.) 128. skk. 4 Számvevője volt Beatrix királynénak (Berzeviczy Albert, Aragóniái Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok. Bp. 1914, 255, 301, 304.) és magánosoknak is, ezért biztosra vehetjük, hogy a kincstárban is működött számvevő. 5 L. mindezekre részletes adatokkal : A kincstartói hivatal története és fejlődése Mátyás király haláláig c. egyetemi tankönyv-előtanulmányomat a Történettudományi Intézet könyvtárában. Az ott közölt megállapításokat azóta felhasználta Elekes i. m. 134. skk. Megjegyzendő, hogy olykor egyes jövedelmi ágak 36