Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Saar vidéken és Hessenben tesz utazást, 1862-ben Badenben, Svájcban, 1863-ban Itáliában, Svájcban és a Majna vidékén fordul meg, s megjelenik a londoni világkiállításon, 1864-ben Németalföldön, Oroszországban, Itáliában, végül 1865—66-ban német és lengyel földön jár-kel. Mindezek az utazások komoly üzleti eredményeket hoznak : Ganz sorjában felkeresi az országos és helyi vasúttársaságokat, felhívja figyelmüket kéregöntésű gyártmányaira, s szerződéseket köt bizonyos számú keréknek próbaidős átvételére, illetve végleges megvételére. Az üzletkötések száma és mértéke ingadozó, de általában jelentékeny emelkedést mutat : vannak évek, amikor 5—6, esetleg 10 új társaság kapcsolódik be a vevőkörébe, s egyszerre 2—3000-rel nő a megrendelt kerékmennyiség, de előfordulnak olyan esztendők is, amikor csak egy-két új vásárló akad, viszont 5—10, vagy akár 20 régi — a próbaidőre, vagy szükséglethiány miatt — elmarad, ami természetesen több ezer darabra menő kieséseket eredményezhet a kerékeladásban. De végeredményben az 1856—1860-ig terjedő négyéves ciklus alatt a vasúttársasági üzletfelek száma 3-ról 15-re, a kerékszállítás 1856-ról 5075-re emelkedik ; az 1860tól 1866-ig terjedő időszak végén pedig a szóbanlevő számok 59-re, illetve 11 823-ra ugranak fel. E nagyszerű üzletszervezés — melynek részleteredményeit lásd a 367—70. oldalon — szabadalomjogilag is komolyan meg volt alapozva. 1855-i általános jellegű kéregöntési szabadalmát a tömeges megrendelések időszakában Ganz többé nem tartotta elegendőnek létfontosságú találmánya védelmére, ezért 1857. június 13-án új szabadalmat szerzett „rendkívüli szilárdságú és keménységű csészeöntésú vasúti kerekek gyártását szolgáló bizonyos kémiai eszközre és a vele kapcsolatos külön szerkezetre". A szabadalom érvénye eredetileg csak három évre szólt, de lejárta után újból meg újból meghosszabbítást nyert. E fontos érdekvédelmi eszköz mellé Ganz két esztendő múltán, 1859. április 27-én egy másikat is szerzett, amely Ransomes és Biddle angol mérnökök találmányának, vasúti keresztezések úgynevezett szívcsúcsainak gyártására jogosította fel. Ez a szabadalom az osztrák birodalom területén Friedrich Paget tulajdona volt ; tőle vette meg Ganz a gyártási jogot, felismerve e tömegcikk komoly üzleti jelentőségét. Számításában nem is csalódott : a szívcsúcsok a kerekekhez hasonló sikert hoztak. 1860-tól kezdve ezeket is százszámra vásárolták a vasúttársaságok, úgyhogy 1866-ig — bár a Paget-féle szerződés évenként csupán 100 db gyártására kötelezte Ganzot — 6293 darabot tudott értékesíteni. (Részletes kimutatás a 371. oldalon.) Amilyen mértékben sikerült Ganznak közép-európai vásárlókörét kiépíteni, ugyanolyan mértékben bontakozott ki üzeme is. A szabadságharc óta a budai öntöde fejlődésképtelen volt. Az 1854-i iparkamarai jelentés még változatlanul az 1848-as állapotokat mutatja : 60 munkás évi 9600 vámmázsa (= 4800 q) vasat önt, a mechanikai megmunkálást egy 10 lóerős gőzgép támogatja. De azonnal megváltozik a helyzet a kerékgyártás megindulása után : 1857-ben már 106 munkás dolgozik a 366