Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348

szőlőmívelés miatt egészen különleges helyzetben voltak és Budafok anyagi tekintetben sok, Soroksárhoz hasonló vonást mutatott. A rendelkezésre álló források alapján a fenti képet rajzolhattuk meg Budapestkörnyék anyagi és társadalmi körülményeiről. A főváros közelsége elősegítette a jelentős iparos zsellér réteg kialakulását és megerősödését. Budapest hatása érződött már, de a feudális társadalom fennállása idején csak korlátozottan mutatkozott meg. A város rengeteg munkaalkalmával, jó piacával az országos helyzethez képest némileg megkönnyítette a budapestkörnyéki zsellérek életét. Különösképpen állt ez Soroksárra, Budafokra, Palotára és Újpestre. A feudális megkötöttségek azonban itt is korlátozták a szabad fejlődést és különösen súlyosan érvényesültek a többi, kizárólag földmívelő községben. A földesúr feudális hatalmával szinte ráfeküdt a falura. Beszedte a jobbágyaitól a kilencedet, a füstpénzt, megkövetelte a robotot. Az úriszéken ítélkezett, joga volt bírót jelölni és beleszólt a jegyzőválasztásba. A községek egyetlen szervezeti formája a maguk választotta elöljáróság és annak élén álló bíró. A községen belül már eléggé gyakran jelentkeznek társadalmi ellentétek a telkesjobbágyok és a zsellérek között. Ezek az ellentétek megmutatkoztak az elöljáróság és a bíró választásánál és a konkrét érdekellentéteknél* A jobbágyok és zsellérek ekkor azonban az esetek többségében még közösen fordultak szembe a földesúrral. A társadalmi mozgalmak fő hajtóereje 1848 körül Budapest környékén már a zsellérség. A zsellér legkevésbé volt röghöz kötve, neki volt a legkevesebb veszteni valója, és a legközelebb állt ahhoz, hogy a földesúri alávetettséget felcserélje a nagyvárosi proletársorssal. Törekvése 1848 körül még a föld, amiből apja élt, amiből a feudális társadalom rendje szükségszerűen kiszorította. A jobbágyságot és zsellérséget sokhelyütt szoros rokoni kötelékek kapcsolják össze, a testvér vagy az atya testvére még negyed- vagy éppen féltelkes jobbágy. Ezért is, meg a közös célért is 1848 előtt a különböző megmozdulásokban még együtt küzd a parasztság az úrbéri terhek megszüntetéséért és a földesúri befolyás gyöngítéséért. Megállapítható azonban, hogy a parasztság vékony felső rétege már ekkor következetesen együtt halad a földesúrral, aki közülük javasolja a falu vezetőit, és segítségükkel igyekszik befolyását a falu kormányzásában érvényesíteni. Az 1836. évi törvény biztosította a jobbágyságnak azt a jogát, hogy a földesúr három jelöltje között szabadon választhat községi bírót. Ezt a törvényt azonban könnyen lehetett tígy forgatni és alkalmazni, hogy a szabad választás illuzórikussá váljék. S ha a földesúr jelölési jogával nem kívánt volna élni, akkor azt a szolgabíró hivatalból gyakorolta. A földesúrnak a községi bíró választásában mindig nagy befolyása volt, aminek különös jelentősége abban állott, hogy az esetleges földesúr elleni mozgalmakat (peres eljárásokat is ideértve) már csírájában, indulásuk előtt elfojtsa vagy lecsendesítse. A parasztság előtt csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy saját ügyét nem a földesúr bizalmasa fogja a leghűségesebben képviselni. A bíróválasztás módja ellen lázadozott Rákoskeresztúr népe 1843 őszén. A nép teljesen bizalmatlan volt a földes331