Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348

számos hajómalmot hajt meg, árvize pedig nem egy községet olykor teljes elpusztulással fenyeget.

5 A falusias környezetből csupán Óbuda válik ki, amelyet ekkor már Buda elővárosának tekintenek.

6 A többi községi település építésmódja teljesen nélkülözi a városi jelleget. A házak túlnyomó része vert falból készült, és nád- vagy szalmatetővel van fedve. Emeletes ház jóformán nem is akad.

7 Egy házban rendszerint egy teljes család élt ; nagyszülők, szülők és gyermekek. A házak kisebb részében két lakás is volt ; ezek egyikét a tulajdonos lakta, a másikat bérbe adta lakónak, vagy ahogy akkor mondták „hazátlan zsellérnek". A házak száma arányosan nőtt a lakosok számával. A fejlődés bizonyítására a túloldali táblázatban bemutatjuk a nem nemes házakról készített statisztikát a megyei hatóság egykorú kimutatásai alapján.

8 Az egyes adatokat közelebbről elemezve meg kell állapítanunk, hogy a községekben a fejlődés nem volt egyenletes. Egyes helységek, mint Rákospalota, Csepel és Promontorium, a. hatvankét éves időszak alatt közel kétszeresére emelték házaik számát. A községek többsége viszont közel 1/3-os növekedésről adhatott számot. Egyes községek alig vagy jóformán semmit sem fejlődtek (Békásmegyer). Megfigyelhető, hogy a házépítés a napóleoni háborúk utáni évtizedben és a szabadságharc előtti évtizedben kulminált. A francia háborúk után különösen Palota, Rákoskeresztúr, Soroksár, Csepel, Tétény és Budafok fejlődött. 1836 és 1846 között viszont messze kiemelkedik Palota, de szépen gyarapodott Cinkota, Rákoskeresztúr, Tétény és Hidegkút, nem szólva a rohamosan fejlődő Újpestről. Nem kerülheti el figyelmünket az a tény sem, hogy a francia háborúk utolsó évtizedében főleg Óbuda, Tétény és Promontorium fejlődött. Óbuda fejlődése a francia háborúk végével lényegében leáll, stagnál, Budapestkörnyék fejlődése viszont pregnánsabb. Sokkal kifejezőbb adatokat kapunk azonban, ha családokat, háznépeket (lényegében lakásokat), illetőleg ezek számbeli változását vizsgáljuk. Ebben a kimutatásban is különösen a francia háborúk utáni évtized mutat nagy népesség-szaporodást, ugyanilyen pozitív a szabadságharc előtti évtized. Az egyes községekben a háznépek száma ritkán mutat egyenletes fejlődést, sokkal gyakrabban ingadozásokkal, hullámzásokkal találkozunk. A két fejlődő évtizedben a háznépek számának gyarapodása •szükségessé tette a nagyméretű építkezéseket, viszont az 1826—1836-os hanyatló évtizedben csökkent az építkezések száma is. A háznépek, illetőleg családok számának emelkedése különösen Budafokon szembetűnő, itt megközelíti a 200%-ot, Tétényben felülmúlja a 100%-ot, ugyanígy Csepelen is —• hatvankét év távlatában vizsgálva a fejlődést. Ugyanitt, ugyancsak kitűnik Óbuda elmaradása. Óbuda fejlődése lényegesen lassúbb, mint egész Budapestkörnyéké. Az utóbbi nem nemes házainak száma 54%-kal és a háznépek száma 77%-kal emelkedett. Ugyanezek a számok Óbuda esetében 9%-ot és 25%-ot tesznek ki. Budapestkörnyék esetében viszont a családok számának a házakéhoz viszonyított nagyobb arányú növekedése az elszegényedés, proletarizálódás irányába mutat, ami egy315