Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

ügyvitelt kell organizálni abban az elszigeteltségben, amellyel hazánkat az ellenség elzárta a külföldtől". Az utasítás több pesti kereskedőt nevezett meg, akik ismerik a csempész gyakorlatát. Ezekkel kell megállapodni. Hajnik kikérte Fröhlich nagykereskedőnek, Széchenyi gazdasági mozgalmai egyik szereplőjének véleményét, aki a miniszter által megjelöltek helyett egy bizonyos Hochholzert ajánlott. ,,Ennél beavatottabb embert a csempészetre nézve nem ismer senki, ez neki tanult mestersége." Fröhlich maga is „a fentebbi célból" Felső-Magyarországra utazott.

436 Egyébként az angol kereskedelem a júniusi napokban itt a helyszínen tanulmányoztatta a magyarországi üzletlehetőségeket, és Batthyány Kázmér felkérte Duschek pénzügyminisztert, hogy néhány „értelmesebb" pesti kereskedővel való tanácskozás után lépjen érintkezésbe az éppen most ide érkezett angol kereskedelmi megbízottal és készítsen egy előzetes vámszabályzati tervet azon forgalmi cikkekre nézve, amelyek az angol—magyar kereskedésnek főtárgyai lehetnének.

437 Szabadságharcunknak a katasztrófához való közeledése megpecsételte mindezeknek a terveknek a sorsát. Milyen hatása volt a szabadságharcot követő pénzügyi megtorlásnak a kereskedelmi tőkére? Azt lehetne gondolni, hogy a 60 millió Ft értékben kibocsátott Kossuth-bankónak Haynau parancsára végrehajtott megsemmisítése súlyosan érintette a kereskedőket, akiknél a bankjegyek nagy része felhalmozódott. A jelek azonban arra mutatnak, hogy a bankjegyeknek csak kis töredéke lehetett a kereskedők pénztárában. A Kereskedelmi Testületnek 1849 végén beadott jelentése

438 a bankjegyek hatályon kívül helyezésével kapcsolatban azt állítja, hogy ,,ha pillanatnyilag nem is volnának még érezhetők az ebből szükségképp előálló következmények, végre mégis csak felszínre fognak kerülni". Márpedig, ha súlyosabban érintette volna őket a bankjegyek kényszerű beszolgáltatása, hangos siránkozással fejezték volna ki helyzetüket. Ugyanakkor azonban bizonyítékokat szolgáltatnak arra nézve, hogy más városok kereskedőire katasztrófa volt a bankók elégetése, mert a beadványhoz mellékletként csatolt vidéki kereskedői nyomtatott körlevelek kijelentik, hogy „az ártatlanul rájuk zúdított vész miatt képtelenek kötelezettségeiket teljesíteni". A pesti kereskedők aránylag kis veszteségét mutatja az is, hogy mindössze egy millió forinttal ellátott kisegítő pénztár létesítését kívánták, azzal a rendeltetéssel, hogy a segélyre szoruló kereskedőknek áruik elzálogosítása mellett előleget adjon. De még ennek az aránylag kis összegnek a császár részéről kilátásba helyezett folyósítása is elmaradt. Mindössze annyi történt, hogy a Kereskedelmi Bank a budai kamarai hivataltól 550 000 Ft-ot kapott kereskedelmi hitelek folyósítására.

439 Hogyan volt lehetséges a pesti kereskedőknek az a kedvező helyzete, hogy a bankjegyek megsemmisítése őket csak elenyészően kis mértékben sújtotta? Erre megfelel a Kereskedelmi Bank 1849. június 3-i igazgatósági ülésének jegyzőkönyve. „Az utóbbi időben (vagyis a cári 265