Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

kialakulhatott volna olyan uralkodó pozíció, mint a dohány- és gyapjúkereskedelemben, vagy előtte a gyarmatáru szakmában, néhány hatalmas textilkereskedő cég keletkezhetett volna. A textiláru-behozatalnak azonban csak egy hányada került be az országba pesti nagykereskedők útján. Mindenekelőtt a behozatalnak igen nagy részét bonyolították le az osztrák gyárak pesti lerakatai. Mérei adatai szerint a negyvenes években 28 ilyen lerakat létesült ebben a szakmában.

392 Azonban már a harmincas években is számos lerakat létesült, köztük éppen a legjelentékenyebb osztrák textilgyáraké, így pl. a Johan lyiebig & Co reichenbergi gyár, a Reichstädter Karton Manufactur, valamint a Biedermann cég teltschi divatszövet gyárának telepei.

393 Ezek a nagykereskedői, sőt a kiskereskedői hasznot is az osztrák tőkének tartották fenn. Jellegzetes gyarmati tünet. A behozatal másik útja az osztrák gyárak megjelenése volt a pesti vásárokon. A védegyleti mozgalom kezdeti sikereiről éppen az 1844 őszi pesti vásárról eladatlan készletekkel visszatérő osztrák kereskedők pánik-hangulatú jelentései számoltak be.

394 A harmadik módja a textilbehozatalnak a magyarországi bizományos útján való eladás volt. Ennél a módszernél a magyar kereskedelemnek haszna csak a legfeljebb 3% jutalék volt. A saját számlára való behozatal, amelynél a nagykereskedői haszon teljesen a magyar nagykereskedelemnek jutott, az összforgalomnak legfeljebb harmad-negyed részét tehette. Ez a forgalom pedig aránylag sok kéz között morzsolódott szét. A század elején Pesten 46 textilkereskedő volt, ezek közül 8 zsidó,

395 akiket nagykereskedőknek lehetett tekinteni. 1841-ben már csupán a zsidó nagykereskedők száma 115.

396 Ha abban az arányban, ahogy a Kiváltságos Nagykereskedők Testülete tagjai oszlottak meg szakmák szerint (45 tag közül 11 textiles), számítjuk ki a zsidó textilnagykereskedők számát, akkor ezt mintegy harmincra lehet tenni. Rajtuk kívül a két grémium tagjai között is akadt néhány textilnagykereskedő, így legalább negyvenen tevékenykedhettek nagyban saját számlára ebben a szakmában. A legjelentősebb közöttük a Boskovics-család. Egyik tagja Simon, akinek már 1833 végén 600 ezer ezüst forintot meghaladó vagyona volt, a következő évben megszerezte a bécsi kereskedői jogot is, pesti üzletét összekapcsolta a bécsivel, és onnan vezette vállalatait, a másik József, aki saját bevallása szerint üzletének 32 éves fennállása alatt félmillió ezüst forint harmincadot fizetett.

397 Ez évi átlagban mintegy 16 000 Ft vám. Szinte valószerűtlenül magas szám ez, amikor egy mázsa osztrák posztó magyar harmincadja 25 krajcár volt. Mindenesedre azonban többszázezer forint évi forgalmat bonyolíthatott le. Még az 1873-as „krach" idején is ez a cég vezetett a pesti piacon. Nyereségének felhasználásáról házvételein kívül nem tudunk. Iparvállalatot nem létesített. A Goldberger cég, amelynek óbudai textilfestő üzemén kívül a század eleje óta Pesten is nyüt árusítási üzeletevolt; 1844 óta kezdett kereskedelmi téren jelentősebbé válni. Goldberger Sámuel, a család 17 Tanulmányok Budapest múltjából 257