Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

csak a legkisebb részét is másnak adja el, minden mázsáért 50 Ft kötbért tartozik fizetni, tehát az árnak kb. négy-ötszörösét. Valószínűen Wodianeréknek és az osztrák Regiének is lehettek hasonló szerződései, mert amikor 1844-ben a Magyar Kereskedelmi Társaság megkísérelte a dohányvásárlást Koppely szegedi kereskedő útján — mégpedig francia rendelésre, azt kellett tapasztalnia, hogy az egész tiszántúli dohánytermést a kincstár, Sina és Wodianer már öt évre lekötötték.

370 A borkereskedelemben a pesti cégek közül egyedül Kappel vált ki, akinek borpincéit 1839-ben meglátogatta Thomas Brunfield, aki az angol kormány megbízásából tanulmányozta a magyarországi terménykereskedelmet. Megmutatták neki Kappel neszmélyi, somlai, burgundi minőségű, budai és egri borait.

371 Kappelnek kiterjedt vevőköre volt a minőségi borokat kedvelők között. Büszkén közölte egy angol céggel, hogy a bor az ő hatvan év óta fennálló cégének egyik legfontosabb cikke. Szállított a hesseni nagyherceg, a lombardiai alkirály udvartartása részére, az Egyesült Államok bécsi követségének három tagja lett vevője, és ezek megmaradtak az ő borai fogyasztóinak akkor is, amikor visszarendelték őket az USA-ba. 1839 márciusában egyszerre hét rendelése volt Varsóból, összesen negyven akó neszmélyi borra. A bécsi kormány gazdaságpolitikája ebben a korban már nem akadályozta borkivitelünket, a magyar kiviteli vám mázsánként 4 krajcár, az osztrák tranzitóvám mindössze 2 krajcár volt, és semmi más megterhelés nem volt a beviteli országok vámjain kívül.

372 Azonban sem Kappel, sem más borkereskedő üzletkötései nem voltak elégségesek ahhoz, hogy egyes előkelő külföldi fogyasztók megszerzését széleskörű, tartós borkiviteli viszonylattá erősítsék. Ehhez hiányzott a magyar borexportőrök piac-megdolgozási tervezete. Amíg pl. a francia pezsgőgyárak állandó raktárakat, vezérképviseleteket tartottak külföldön, így magánál Kappelnél Cliquot reimsi pezsgőgyáros raktárt rendezett be, amelyből minden rendelőnek a vám lefizetése ellenében 50 palackig szolgáltathatott ki pezsgőt,

373 de saját borai külföldi terjesztésére hasonló berendezést nem tudott létesíteni. A magyar bortermelés érezte ennek hiányát, és amint József nádor egyik iratából kiviláglik, több egyesülés, „Associationes" is keletkezett a harmincas években a borkiviteli törekvések támogatására, de a szükséges kitartás és anyagi eszközök hiányában céljukat nem érték el.

374 Melyek voltak ezek az egyesülések, egyéb nyom hiányában nem tudjuk. Nagyszabású borkivitelt Pestről nem a kereskedők bonyolítottak le, hanem Andrássy György gróf, akit éppen ezért annak a borkiviteli társaságnak élére akartak állítani, amelynek létesítését báró Marschall washingtoni osztrák követ kezdeményezte magyar és isztriai boroknak az USA-ba való exportálása céljából. E társaság alapszabályait a nádor jóváhagyás céljából a királyhoz fel is terjesztette,

375 de aligha végeztek eredményes munkát, mert ennek semmi nyoma sincs a későbbi iratokban. így tehát a borkereskedés nem játszhatott szerepet a kereskedelmi tőke kialakításában. Mennyit tehetett a terménykereskedelem három nagy cégének, az Ullmann, Wodianer és Kappel házaknak tőkéje, és milyen befektetésekbe 252