Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

. utasító választ adta (a levél nagy fontosságára való tekintettel eredetiben közöljük) : „Da die Herren Grosshändler Kappel und Co. in Pesth und nicht in Wien ansässig sind, so kann nach den in Darlehensgeschäften der Bank bestehenden Grundsätzen diesem Gesuche nicht willfahret werden. Wien, den 2 August 1830." Kappel, jóllehet az Osztrák Nemzeti Bank választmányi tagja volt, a pénz megszerzése céljából arra kényszerült, hogy az értékpapírokat Geymüller bécsi bankár által elég kedvezőtlen árfolyam mellett adassa el.

332 Ha magyarországi cég részvényeit vagy más értékpapírjait az Osztrák Nemzeti Banknál nem lombardíroztathatta, ebben a szabályban elég alapos magyarázatát találhatjuk annak a jelenségnek, miként volt lehetséges, hogy a legnagyobb cégek is csak vonakodva, legtöbbször egyetlen egy részvény aláírásával feleltek előnyös kilátású, nemzetgazdaságilag is fontos részvénytársaság alaptőke-jegyzési felhívására. Hiszen ilyen jegybankszabályok mellett a részvényjegyzés a kereskedelmi tőkebefektetés legkevésbé mobil formája lett. 1. A belső piac tágulása A Védegylet 1846. évi közgyűlésén Kossuth vitatkozva a konzervatívokkal, akik a magyar külkereskedelmi forgalomnak Ausztriával szembeni aktív jellegét hangsúlyozták, rámutatott arra, hogy 14 év alatt (1831—1845) a kivitel ugyan növekedett, de mindössze 57%-kal, mialatt behozatalunk 200%-kal duzzadt fel. E két különböző mértékű fejlődés tökéletes bizonyítéka a gyarmatrendszer fojtó hatásának, a nemzet eladósodásának. Mindamellett az import megháromszorozódása mutatja a belső piac bővülését, a vásárlóképesség megerősödését is. Sőt bizonyos mértékben azt lehet mondani, hogy a fogyasztás növekedésének üteme a harmincas évek közepétől kezdve gyorsabb volt, mint amilyen mértékben a mezőgazdasági termelés értéke gyarapodott. Bgy osztrák közgazda (valószínűleg dr. Hock) kiszámította, hogy a magyarországi fonalfogyasztás az 1839—42-es évek átlagában 74%-kal volt több, mint az 1831 —34-es időszakban, míg a gabonatermelés értékének növekedése ugyanakkor csak 25% volt.

333 1846-ban már 235% volt az osztrák iparcikkek behozatalának szaporulata 1831-gyei szemben. Kétségtelen, hogy ez csak a bécsi eredetű áruhitelek igen nagy mértékű megnövelése útján volt lehetséges. A belső piac bővült falun és városban, ha különböző mértékben is. A gyapjúkonjunktúrát élvező nagybirtok racionalizál, malmokat, szeszfőzdéket, cukorgyárakat létesít. Mindez a hagyományos gazdálkodás mellett kijegecesedő tömegvásárló erővel szemben számottevő vásárlóerőtöbbletet jelent. Persze elsősorban a jobban gazdálkodó birtokos osztály pénzereje növekedett. Széchenyinek például, —• aki a húszas évek végén még nem tudott tízezer forint kölcsönt szerezni, egy évtized múlva „szép pénze van, kb. 150 000 Ft, Sina bankárnál".

334 A század elején még csak 30 000 főnyi Pest, a szabadságharc első évében már 246