Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

selyemfeldolgozóknak juttatott nyersanyaghitelt és válságba sodorta ezt az iparágat. Ekkor jelentkezett az óbudai Mandl Dávid, aki beszerezte a nyersanyagot, ezenfelül a készárut bizományba vette és az ár kétharmadát rögtön kifizette. Mandl adta az anyagot a két kisebb pesti selyemmanufaktúrának, valamint két Békés megyei f abrikánsnak is, akik mind igazolták, hogy ha Mandltól nem kapnának anyagot, szövőszékeik munka nélkül állanának.

125 Mandlnak hitelnyújtó szerepe azonban nem volt tartós. A kilencvenes évek elején már nem ő volt Valero hitelezője, hanem fordítva : ő tartozott Valerónak, és rövidesen csődbe került.

126 Olyan kereskedő volt a magyar selyemipar egyetlen finanszírozója, aki már a háborús konjunktúra elején megbukott. Míg a selyemmanufaktúrák közvetítője csak a háttérben játszott szerepet, addig nyílt formában lépett fel 1786-ban Bakai Athanász görög vegyianyagkereskedőnek Zsupán János gyapjúfonóval kötött szerződésében. Ennek értelmében Zsupán adja a felszerelést és „obligálja a munkáját és tudományát" a kereskedőre, aki viszont megígéri, hogy pénzt ad, míg a hasznot megfelezik. A tényleg közreműködő Zsupán kötelezettségeit a szerződés tüzetesen előírta, de munkájának mikénti értékeléséről és Bakai pénzadási mértékéről hallgat. Nemsokára Bakai kiűzte társát a műhelyből, amely végül egészben az ő tulajdona lett, de Zsupán nélkül nem tudta üzemben tartani.

127 A hatalmas Natorp-cég következetesen tartózkodott attól, hogy az osztrák ipar magyarországi piacának szűkítésére manufaktúrákat létesítsen, jóllehet a kereskedelemben nem ismert szakmai határokat. Ha megfelelő nyereség volt kilátásban, szállított ő egy hadtest felszerelésére elegendő fehérnemű anyagot is, de óvakodott attól, hogy ipari üzemeket alapítson. A pesti kereskedelmi tőke terén egy évszázados fejlődésnek egyetlen jelentős és tartós eredménye egy bécsi cég ide plántált fiókja és ennek sem volt különleges szerepe telepének kapuján túsl. II. Á kereskedelmi tőke a századforduló háborús konjunktúrájában (1792-1815) A XVIII. század utolsó évtizedében élénkebb mozgás mutatkozik Magyarország áruforgalmában. A külkereskedelem terjedelme jelentősen felduzzad. Míg a negyven esztendeig tartó Mária Terézia korban az iparcikkfogyasztásra legjellemzőbb behozatali fejquóta 1% Ft-ról mindössze 2 Ft-ra nőtt, ez a század végéig 3 Ft-ra ugrott fel. A kivitel évi átlagos növekedése 1740-től a Józsefi évtizedig csupán 4%, viszont 1787 és a századvég között már 10,5%-ra gyorsul.

128 Bár II. József halála után megváltoztatták a császár egynéhány, Magyarországot különösen sújtó vámpolitikai rendelkezését, ám a magyar termények exportvámterhe alig vált könnyebbé. Az 1802-es országgyűlés iratai között található jegyzék

129 kiviteli cikkeinket öt csoportba tagolja a vámakadályok mértéke szerint. Az első osztályba sorolja azokat, amelyeknek vámterhe 215 • - . •