Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278
a kereskedelem Pesten, ha fel is lendül, de még a kezdetleges vásári fázisban van. „Az itteni vásárra jönnek az osztrákok, akik a mi kereskedelmünket a maguk hasznára folytatják" — írja Berzeviczy Gergely. 17 Pest kereskedelmi szerepének nagyobbodásával párhuzamosan Budán úgyszólván megszűnt a kereskedelem. Buda város tanácsa azt jelentette az 1790. évi országgyűlésnek, hogy „a kereskedelem itt említésre sem méltó, Buda fekvésénél fogva sem alkalmas a kereskedésre". 1 * 2. A kereskedelmi tőke szétporlasztása a gyarmati rendszer elején A bécsi kormány gyarmati politikájában Magyarországgal szemben, két fázis különböztethető meg. Amíg a termelőerők csekély hozama miatt vámpolitikai eszközök alkalmazása még nem lehetett időszerű, a katonai erővel végrehajtott kifosztás módszerein volt a hangsúly. Amint azonban az ország kezd előrehaladni a termelés terén és az addig fejlődésében elmaradt osztrák ipar kezd kibontakozni, kialakulhattak a gyarmati rendszer vámpolitikai eszközei. A katonai elnyomás székhelyén, Budán és Pesten élesen megkülönböztethető e két forma. „Pest kereskedelmi szempontból jól fekvő hely — írta Pest tanácsa 1703-ban az udvari kamarának — de nehezen válhatik azzá, amíg a katonaság Pesten marad." 19 Találó és a jövőbe pillantó felismerés ez. Buda mint a főparancsnokság szállása egyáltalán nem, Pest pedig csak azután kezd kereskedelmi gócponttá kifejlődni, amint a katonai városuraság megszűnt. Elsőnek maga Kollonics állapította meg, hogy a tisztek kereskednek és ezzel a polgárságtól elvonják a megélhetési lehetőséget. 20 A szatmári békében megkötött kompromisszum az udvar és a nemesség között nem terjedt ki a polgárságra. Vele szemben a katonai erőszakosságok tovább folytak. Az 1722-es országgyűléshez a felszabadított terület városai feliratot intéztek, amely megdöbbentő képet fest a katonaság sarcolásairól. 21 A katonák fosztogatásai ellen csak 1739-ben történik az első királyi intézkedés, és csak az ötvenes években ritkulnak a panaszok. 22 A katonai kizsákmányolás természetesen nem kedvezett a kereskedelemnek, sőt a fosztogató tisztek kezében létesített tőkeakkumulációt. Az így keletkezett vagyonokat ugyanis a visszavezényelt tisztek kivonták az országból. 23 A katonai kizsákmányolásnak a Lajtán túlra juttatott haszna a továbbiakban az ottani tőkék gyarapítására szolgálhatott. Nem csupán a nyers erőszak alkalmazásával ment végbe a katonai kizsákmányolás, hanem a várparancsnok által idehívott olasz kereskedőknek monopóliumot élvező üzletei útján is, amelyekben a császári tisztek voltak a „csendes társak". A várparancsnokság gyanús üzleteit 1710—1722 között Brentano Monticelli bonyolította le, nagy részben Orsetti tábornok és Savoyai Jenő csepeli jószágkormányzójának tőkerészesedésével. A vállalkozás felszámolása 30 000 Ft-ot eredményezett, amit az üzlettársak kivittek az országból. 24 A várparancsnoki sötét 200
