Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

Budaörsön szőlőbirtokos pestiek saját termésük ürügyén nagy mennyiségű vásárolt bort is hoztak be a városba, a többi polgárok kárára. Saját termésű s a városba behozott boraik után is kötelesek voltak ettől kezdve a polgárok akónkint 25 krajcárt (5 garas) fizetni.

227 Ez a rendelkezés nagy ellenkezést váltott ki a polgárság körében, s 1769-ben, midőn a tanács ezt a rendelkezést véleménye szerint mint az egész polgárság érdekében állót a királyi bizottsággal megerősíttette, a polgárság nyíltan szembefordult a tanáccsal, amely a valóságban nem a polgárság, hanem a kamara kívánságát teljesítette ennek a rendelkezésnek a meghozatalával. Ezért mondották a polgárok közül többen 1769 elején, egyik összejövetelükön, hogy ,,mi nem vagyunk a kamara elnökének alattvalói", s azt is, hogy ,,egy magánember, egy commissarius (ti. Szlávy királyi biztos) a közösséget a szabadságától nem foszthatja meg". A polgárság a királynőhöz folyamodott, a folyamodványt a legkülönbözőbb foglalkozású 70 pesti polgár írta alá. S a királynőhöz küldendő követek költségeit is összeadták. Az adományozók között több céh is szerepelt (magyar szabó céh, német chyrurgus céh, üveges céh, pintér céh, paszományos céh).

228 A polgárság és a tanács vitájából a felsőbb hatóságok által támogatott tanács került ki győztesen. Megállapították, hogy a maximális bormennyiség, amit a pestiek a városba évente bevihetnek, 20 440, majd később 30 348 akó. Ez a korlátozás csak 1788-ban szűnt meg a Helytartótanács rendeletére, de az elvámolás továbbra is megmaradt.

229 A borbehozatal kérdésében a polgárság által képviselt álláspont a bortermelés fontosságát tükrözi. Az educillatio polgári kiváltság volt, azonban csak azok számára volt jövedelmező, akiknek felesleges boruk is termett. S hogy ezeknek a száma soha nem volt egyenlő a szőlőtulajdonos polgárok számával, az a XVIII. század folyamán készített s ránk maradt néhány adóösszeírásból is bizonyítható, mert az educillatióból (Schankgerechtigkeit) eredő jövedelem ugyanolyan adótárgy volt, mint a ház, a foglalkozás, a szántó, a szőlő és az állatállomány. 1735-ben 204 polgárnak volt kisebb-nagyobb szőlőbirtoka Kőbányán, de educillatiós jövedelme csak 31-nek. Ezeknek a száma a század folyamán persze fokozatosan növekedett és 1798-ban már 315-re emelkedett.

230 S mivel a pestiek szőlőinek 2

/

3 része Pest területén kívül volt, a szabad borbehozatal megakadályozása a polgárságnak elég nagy kárt okozott, de azt nem tudta megakadályozni, eredményezni pedig nem is szándékozta, hogy annak a városnak a polgárai, melyet Schwartner Márton már a XVIII. század végén Magyarország első kereskedő városának, felnövekvő Londonának nevezett,

231 még hosszú ideig meglehetősen nagy számban és intenzíven ne foglalkozzanak a szőlők művelésével. Az egyre inkább várossá s az ország középpontjává, fővárosává fejlődő Pest életében azonban a XVIII. század végétől kezdve a városiasodás által egyre inkább háttérbe szorítva, rohamosan vesztette el jelentőségét a mezőgazdaság s a vele kapcsolatos kérdések. 182