Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

parcellája volt, csak kilencet találunk, addig 1786-ban

216 a 427 darab rét csak 201 birtokos kezén volt, s háromnál több rétparcellát 46 birtokosnál találunk, s egy-egy rétet csak a birtokosok 27%-a bírt. A rétek összevásárlása 1786 után is folytatódott. Festetich János gróf 1792-tól 1798-ig a pesti rákosi rétek közül 29 darabot vásárolt össze 13 857 forintért.

217 Ugyanez a jelenség tapasztalható, ha nem is ilyen nagy mértékben, a szántóföldek esetében is. 1786-ban volt olyan pesti polgár, aki 19 darab szántóföldet bírt. Ez a jelenség két dologra figyelmeztet. Az egyik az, hogy a század második felében a mezőgazdasági ingatlanok értéke a kereslet következtében lényegesen megnövekedett, s állandóan növekvő irányzatot mutatott. A rákosi rétek ára az 1740-es években általában 40—50 forint körül mozgott, az 1760-as években ennek a duplájáért, a hetvenes években pedig már 200—300 forintért cseréltek gazdát a rétek. S míg egy major vételára (27. sz. major) 1737-ben csak 300 forint volt, 1783-ban már 2 000 forintért adták el. — A másik dolog, amire a mezőgazdasági ingatlanok összevásárlása figyelmeztet, az, hogy a város iparosai és kereskedői között sokan voltak olyanok, akik pénzüket telekvásárlásokba fektették, s míg a XVIII. században ezeket a területeket mezőgazdasági művelésre használták, a XIX. században, a város terjeszkedése folytán elveszítve mezőgazdasági jelentőségüket, a felparcellázások révén értékük hihetetlenül emelkedett, tehát ezek a mezőgazdasági területek előbb vagy utóbb a polgári vagyon forrásává váltak. * A XVIII. század második felében, midőn a földművelésnek és az állattenyésztésnek a szerepe a város életében fokozatosan csökkent, a mezőgazdaság másik ága, a szőlőművelés továbbra is megtartotta jelentőségét. A szőlőművelés és a vele kapcsolatos problémák a század folyamán igen sokszor foglalkoztatták a városi tanácsot. S a tanáccsal ebben a kérdésben évtizedes harcot vívó polgárság panaszai, érvei mögött fontos érdekek húzódtak meg, s a tanács 1740-ben tett ama megjegyzése, hogy a pesti iparosmesterek inkább szőlőikből, mint mesterségükből tartják fenn magukat,

218 a század második felében is érvényben volt. A városi tanács 1764-ben az udvari kamarának a külvárosok építésének előmozdítására kiadott rendeletére válaszolva elpanaszolta, hogy ,,igaz ug3'an, hogy a mesteremberek és a kereskedők városokban élnek és gyarapszanak, a falvakban és a mezővárosokban pedig a mezőgazdaságot kell előmozdítani, s az is igaz, hogy a falusiak termékeik eladása céljából a városokat keresik fel, s itt viszont ruházati és iparcikkeket vásárolnak,— ez mind igaz, de nem Magyarországon. Itt ugyanis a városok mellett se szeri, se száma azoknak a falvaknak, ahol egyrészt vásárokat tartanak, másrészt mesteremberek és gazdag kereskedők laknak, úgyhogy a falusiak nem járnak eladni és vásárolni a városokba".

219 Ilyen körülmények között az ipar és a kereskedelem jelentőségének az előző évtizedekhez képest bizonyos fokú emelkedése után is a város lakosságának bőségesen 180