Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

volt a bér, de a faggyút mázsánként 10 forintért a Wathay-család beleegyezésével megválthatták. Az alsónémediek a szerződés szerint a pusztáknak csak 1

/

3 részét használták. 1714-től 1720-ig évente hasonló feltételek mellett bérelték a pestiek a pusztákat.

182 1720-ban azonban a Wathay-család ismeretlen okok miatt felmondta a bérletet. Hogy a város életében ez mit jelentett, hogy milyen nagy volt ekkor az állattenyésztés jelentősége, arra utal az a tanácsi határozat, 1720. október 26-ról, mely a puszták bérletének felmondása következtében megtiltotta a szántók területének további növelését, mert a területet a közösség számára tartják fenn legelőnek. S egyúttal intézkedtek afelől is, hogy a birkatenyésztést az eddigi kereteken túl ne terjesszék.

183 Adatunk ugyan nincs, de valószínű, hogy 1724-ig még a pestiek bírták bérben ezeket a pusztákat. Ezt a valószínűséget támogatja a tanács 1722-es határozata, mely szerint szántókat ismét kaphatnak az igénylők a pesti határban.

184 1724-től kezdve 1730-ig Szeleczky Márton Pest megyei alispán bérelte a pusztákat.

185 Azonban nem a bérleti összeg felemelése lehetett az oka, hogy nem a pestiek kapták bérbe a pusztákat, mert a pestiek néhány esztendővel később elpanaszolták, hogy a Wathay testvérek a jus vicinitatist figyelmen kívül hagyva nekik fel sem ajánlották a bérletet. A pestiek arra kényszerültek, hogy rideg marháikat (Khney Viehe) — nehogy a legelő hiánya miatt elpusztuljanak—aSzeleczkytől engedélyezett legelőkön darabonként % forintért tartsák. 600 darab marhát legeltettek így a pestiek ezekben az években Gubacs, Péteri és Szentlőrinc pusztákon, a többit pedig átadták a környező falvak parasztjainak kitartásra. A pesti mészárosoknak és a marhakereskedőknek is drága pénzért kellett vágómarháik számára a környező földesuraktól legelőket bérelniök, 100—150 forintért, •— holott néhány esztendővel azelőtt ezeket a legelőket 40—50—60 forintért könnyen megkaphatták volna.

186 A legelők bérlete, puszták kiárendálása a XVIII. század első felében a török uralom alól felszabadult területeken általánosan tapasztalható jelenség volt. A falvak nagy határainak egy részét, vagy az elpusztult falvak határait a földesurak szívesen és rendszeresen árendába adták azoknak a falvaknak, városoknak vagy egyes bérlőknek, akiknek vagy amelyeknek a szűk határ, vagy az állattenyésztő foglalkozás szükségessé tette legelők szerzését. A kereslet miatt a bérleti összegek rendszeresen emelkedtek, de ez nem akadályozta meg a legelőbérleti rendszer további fejlődését, legfeljebb a pályázók egy része — nem bírván a versenyt — félreállt, vagy másfelé keresett magának olcsóbb legelőt. A pestieket ez a versengés hat esztendőre kiszorította az addig általuk békességesen bérelt legelőkből. 1730-ban azonban ismét ők kapták meg a bérletet. 1732-ben már az új tulajdonostól, Grassalkovich Antaltól bérelték ki a pusztákat a pestiek három esztendőre, évi 500 forintért.

187 A bérleti szerződést 1736. április 24-én további három esztendőre meghosszabbították. A bérlet összegét ekkor már évi 600 forintra emelték fel, s a város Grassalkovichnak a város falain belül levő házát a 170