Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

volt itt, ez 84 250 négyszögölnyi területnek felel meg. Az 1791/1792-es telekösszeírás szerint itt 114 073 négyszögöl szőlő volt. A pesti polgároknak és lakóknak Pesten kívüli területeken is voltak szőlőik. Ezek közül a legrégebbiek a budai szőlőhegyen levők, hol már 1696 előtt kapott néhány pesti polgár a kamarai adminisztrációtól szőlőparcellákat. 1701-ben a pestiek közül 16-an bírtak Budán szőlőket, 1703-tól 1714-ig pedig 59 esetben adott ki a budai telekkönyv szőlőkről szóló Gewöhrbriefet pesti lakosoknak, néhánynak többet is.

166 1720-ban már 79 volt a Budán szőlőt birtokló pestiek száma,

167 1725-ben pedig 82 „Pester Grundholder''-t írtak össze a budai portio-összeírásban.

168 Ezeket a szőlőket a pestiek az egész XVIII. század folyamán megtartották, sőt növelték is mennyiségüket. Ugyanis míg 1726-ban 210 negyed és 3^ nyolcad szőlőt bírtak Budán a pestiek (168 000 négyszögöl), ez a szám 1784-ig 401 negyed szőlőre emelkedett,

169 s ez kb. 320 000 négyszögölnek felel meg. A pestiek szőlői a következő budai dűlőkben voltak : Svábhegy, Mártonhegy, Orbánhegy, Burgerberg, Farkasrét, Farkasvölgy, Sashegy, Gellérthegy, Székesfehérvári hegy, Ráchegy, Józsefhegy, Rókushegy, Sauwinckel és auf dem Lust Hügl.

170 — Budai szőlőik után a pestiek Budán is adóztak, s emiatt az 1710-es években hosszú évekig tartó viszálykodás támadt a két város között. A viszálykodás oka az volt, hogy a pesti polgárok, mivel budai szőlőiket az 1696-os pesti összeírásba is bevették, két helyen is kötelesek voltak adózni utánuk, kétszeres dica fizetésére kényszeríttettek. Az ügy csak hosszas húzódás után intéződött el olyképpen, hogy a pestieknek budai szőlőik után csak Budán kellett adózniok.

171 A budai szőlőkhöz hasonlóan még a Rákóczi-szabadságharc előtt kezdték el, 1696-ban, a pesti lakosok a csepeli promontoriumon — a mai Budafok területén — is a szőlőművelést. Ezeknek a szőlőknek a művelését — nagy életveszéllyel — folytatták a Rákóczi-szabadságharc alatt s utána is. Az itteni szőlők számára, nagyságára és a birtokosok számára vonatkozólag csak elszórt adataink vannak. A csepeli szőlőhegyen a Iverchenberg, Adlerberg, Wolfsberg és Kreitzberg nevű dűlőkben voltak a pestiek szőlői. 1784-ben 889 negyed és 5 nyolcad szőlőt bírtak itt a pestiek,

172 ez 711 700 négyszögölnek felel meg, tehát megközelíti a kőbányai óhegyi szőlők összes területének nagyságát. A birtokosok száma azonban meglehetősen kevés volt, 1796-ból való adat szerint : 83. Tehát itt sok apró darab szőlője lehetett egy-egy birtokosnak.

173

^ Volt néhány szőlője pesti lakosoknak még Óbudán, Szadán és Veresegyházán is.

174 Ezek mennyiségét és a birtokosok számát megállapítani nem tudjuk, de valószínű, hogy csak elenyésző kis számról lehet szó. — Jóval több volt a Budaörsön szőlőbirtokos pestiek száma és különösen az általuk birtokolt szőlők mennyisége. Hogy mikor kezdték el az itteni művelést, nem tudjuk. 1736-ban azonban már voltak a pestieknek szőlőik Budaörsön,

175 s igen sok pincét és présházat is építettek itt a század második felében.

176 1784-ben a pestieknek 428 negyed és 6 nyolcad szőlője volt Budaörsön és Óbudán, tehát 343 000 négyszögöl, 168