Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

s felosztásukra és beépítésükre csak a XIX. században került sor. A XVIII. század folyamán eredeti nagyságukban megmaradt kertek legnagyobb része az alsó kertek negyedében található, ezeket továbbra is kertnek vagy szőlőnek használták. Hogy milyen mértékben használták konyhakerteknek ezeket a kerteket, s hogy a szőlőn, gyümölcsön és káposztán kívül mit termeltek itt, arra vonatkozólag nincsenek adataink. Annyi azonban bizonyos, hogy a kertek birtokosai a lakosság számának nagyarányú növekedése következtében az idők múltával egyre kevésbé tudhatták a kerti vetemények iránti igényeket kielégíteni. A város már az 1730-as években behozatalra szorult. A szomszédos községek jobbágyai rendszeresen megjelentek a pesti hetipiacokon veteményekkel megrakott szekereikkel.

102 A szükségletek nagyméretű növekedésének következtében szaporodott meg a XVIII. század folyamán a pesti kertészek száma is. 1735-től 1777-ig 24 kertészt vettek fel Pesten polgárnak, s 1777-ben még 7 nem polgári kertész is volt a városban.

103 1766-ban ezek polgári dísz- és konyhakertész céhet alapítottak, s kerti terményeiket a városház előtti piacon árusították.

104 Bzek a kertészek nemcsak a kertek között szereztek maguknak ingatlanokat, hanem a század folyamán néhány majorságot és szántóföldet is megvásároltak, különösen a mai Kertész utcán túli részeken, s ott kertgazdálkodást folytattak. 2. Majorok. A városhoz legközelebb tehát a kertek helyezkedtek el. A kertek között, főként a szomszédságukban, de még az egykori Dunameder árterén ott találjuk a majorokat is. A majorok itteni elhelyezkedését azonban a város közelségén kívül a víz közelsége is erősen befolyásolta. A majorok szinte kivétel nélkül a Rákos árok mocsaras részei mellett helyezkedtek el, vagy olyan helyeken, ahol az ivóvíz megszerzése nem ütközött nagy nehézségekbe. A pesti majorok esetében nem a nagyüzemi mezőgazdaság központi telepére kell gondolnunk, hanem a város falai közül kiszorult gazdasági udvarra, ahol a polgárok a földműveléshez szükséges szerszámaikat, s főleg az állataikat tartották. Az állattartáshoz pedig feltétlenül szükséges a könnyen megszerezhető, jó ivóvíz. A Rákos árok melletti mocsaras részek pedig jó vizet adtak, s ez nem kis ösztönzője volt az állattenyésztésnek. A Rákóczi-szabadságharc előtti majorok pontos elhelyezkedését nem tudjuk megállapítani, valószínű azonban, hogy a szabadságharc alatt elpusztult majorok helyén kezdték újra az 1710-es években a majorok építését. A pesti szerviták 1716-ban megszerezték a Buda-féle téglaégetőt, s kérték a tanácstól, hogy emellett nekik egy majortelket ado^ Hiányozzon.

105 Tekintettel arra, hogy a Rákóczi-szabadságharc előtt 1700-ban a tanács Heissler Lőrincnek megengedte, hogy majorja mellett téglaégetőt csinálhasson,

106 valószínűnek kell tartanunk — mivel más téglaégetőről ebben az időben nem tudunk —, hogy a szerviták által 1716-ban átvett Buda-féle téglaégető azonos ezzel, hogy a mai Nyugati pályaudvar helyén felépült szervita major közvetlen előde Heissler Lőrinc majorja volt. 151