Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196
esése. Helyenként, ahol a lejtés kisebb fokú volt, a patakok vize elsekélyesedett, mocsaras helyeket alkotott. 81 Ilyen volt a mai városligeti tó, valamint a Törökstrázsa környéke, továbbá a Rákos völgyében főleg a Paskál malom tájéka, és az Ördögmalomtól délre eső rész. Az állóvizek mindenütt bőséges tőzegszerű agyaggal kevert földet hoztak létre, mely ezeket a területeket kiválóan alkalmassá tette szántóföldi és rétművelésre. A homokbuckák vonulatából kiemelkedett még a kőbányai Óhegy nagy tömbje, melyet agyagos termőtalaja és kedvező fekvése szőlőművelésre alkalmassá tett. -— A völgyek közötti és melletti területek csak legelőnek voltak használhatók. Ennek a területnek egy részét fogta művelés alá Pest város lakossága a Rákóczi-szabadságharc előtt. 1711 után e régi nyomokon, de a lakosság számának és igényeinek növekedése következtében fokozatosan, egyre nagyobb mértékben folytatták a kertek, szántóföldek, rétek művelését, a majorságok kiépítését és a legelők igénybevételét. Kezdetben az ilyesfajta igények kielégítését semmi nem korlátozta. A puszta-szőlők megműveléséhez, vagy új szőlők telepítéséhez éppen úgy nem volt szükség engedélyre, mint a szántóföldek műveléséhez. A régi lakosok valószínűleg a régi helyeken folytatták a művelést, az újak pedig szabadon foglaltak maguknak a határban szántót, 82 vagy a kőbányai hegyen helyet szőlőtelepítésre. Az igénybevétel növekedése és az adózási szempontok előtérbe kerülése folytán kényszerült — kamarai rendeletre — a tanács, hogy 1717-ben ennek a kezdetleges állapotnak véget vessen és hozzákezdjen a földek szabályszerű kiosztásához 83 és telekkönyvezéséhez. Az 1703. évi kiváltságlevél ugyanis feljogosította a várost arra, hogy saját területén, a földekről és épületekről telekkönyvet (Urbáriumot) készíthessen, s a kiszabott szolgáltatásokat — mint más földesurak — minden birtokostól háborítatlanul beszedhesse. 84 A város tehát mint földesúr osztotta ki a földeket 1717-től kezdve a város lakosainak, akik nem tulajdonosai, hanem csak birtokosai lettek ezeknek az ingatlanoknak. A birtoklás alapja nem a polgárjog volt, hanem a háztulajdon. Ezt a" tanács többször kifejezésre is juttatta. A szántók, rétek és kertek a házak tartozékai voltak, 85 a hagyatéki leltárakból erre számtalan példát lehetne felhozni. Tehát házzal bíró zsellérek, vagy a városban lakó nemesek is kaptak földeket a határban. A ház és az ingatlan birtok egyik előfeltétele volt a városi polgári jog megszerzésének. 86 Az 1730-as évektől, a külváros kialakulásától kezdve, ez a kérdés jelentősen módosult, amenynyiben a polgárjog megszerzésének előfeltételeként nem ismerték el a külvárosi háztulajdont, és a külvárosi lakosok nem juthattak kertekhez, szántókhoz és rétekhez. Az egyes ingatlanfajták kiosztását a telekkönyvekben rögzítették. Külön-külön telekkönyvet készítettek a kertekről, a szántókról, a majorságokról, a rétekről, a szőlőkről és a malmokról. Ezek a telekkönyvek, a kertek kivételével, fennmaradtak. A telekkönyvek adatainak az 1784—89 között Ballá Antal által Pest bel- és külterületeiről készített 10* 147
