Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

miveltetését és azoknak a hasznoknak s gyümölcsöknek bétakarétását, ugy mindazonáltal, hogy a marháik között más idegen helységbélieknek és császár szolgálattyában valóknak marháj ok ne egyelitessék, másként ezen protectionk sémit sem fogna használni. Tartozni fognak mind eők is a haza szükségére ülendőképpen succurálni."

57 A Rákóczi-szabadságharc egy év múlva elbukott, így a kurucoktól későn kért protectionak már nem sok hasznát vehették a pestiek. Ily rövid idő alatt a pusztulás mélységeibe zuhant város nem tudott erőre kapni. S különösen akkor és azért nem, mert a kurucok ostromzárát 1710—1711 -ben a pestis j árvány

58 miatti vesztegzár váltotta fel, s a kuruc protectiolevél által nyert reménység helyébe ismét a bizonytalanság, a szenvedés, a pusztulás lépett. 77. Mezőgazdasági müvelés alatt álló területek 1711-től 1800-ig A pestis utáni első összeírást, mely a város nyomorult állapotáról fest szomorú képet, 1712. január 29-én készítette a városi tanács. 141 polgár volt ekkor a városban, akik legnagyobbrészt koldus szegénységben éltek, s közülük csak 48-an gyakoroltak valamiféle ipart. Kereskedő (quaestor) egyetlen egy sem volt a városban.

59 Hogy 93 polgár mivel foglalkozott és miből élt, arról az összeírás nem ad felvilágosítást. A 125 pesti mérővel elvetett szántóföldből semmi esetre sem tudtak megélni és nem sok állat eltartására volt elég az az 50 kocsi széna sem, amelyet a réteken kaszálhattak. A pesti szőlőhegyet még ekkor sem művelték, csak a budai hegyekben levő szőlőiket. Ilyen viszonyok mellett valószínű, hogy az összeírásban szereplő 34 inquilinusnál több lakó nem volt a városban, ugyanis a lakók számának növekedése mindig a város gazdasági fellendülésével volt összefüggésben. Ezek az adatok így szárazon, egymás után felsorolva, magyarázat nélkül is beszédes bizonyságai a város nyomorult állapotának. De ez az összeírás is csak pillanatnyi helyzetet tükröz. 1712. február 12-én a dunai jeges árvíz romba döntötte a város házait, a hat napon át dühöngő víz tönkretette a város határában a vetéseket.

60 A szenvedésnek és a nyomorúságnak erről a mélypontjáról indult el Pest XVIII. századi fejlődése. A város egy évszázad alatt az ország természetes központja lett kereskedelmi, ipari és szellemi téren egyaránt. Az út, amelyen odáig eljutott, nem volt egyenletes. A város növekedése, erősödése szoros szálakkal volt összekötve közvetlen és távolabbi környékének fejlődésével, s helyzeti energiáinál fogva az ország fejlődésével. Az ország fejlődését pedig a Habsburg elnyomó rendszer kiépítése akadályozta, s ez nem csekély gátja volt egyúttal a magyar városok fejlődésének is, főként a vámpolitika eszközeivel az ipar és a kereskedelem fellendülésének megakadályozása révén. Kzért, különösen a XVIII. század első felében, az ipar és kereskedelem pangása következtében előtérbe került a mezőgazdaság kérdése. A régi és az új lakosok, iparosok és kereskedők, gazdálkodók és mások 144