Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

színűleg évről évre meghosszabbították. 1701-ben a pestiek az alsónémediektől függetlenül bérelték a pusztákat évi 52 és % forintért és 1 mázsa faggyúért. Mindezeknek a kérdéseknek — legalábbis a város szempontjából való — megoldását jelentették volna a birtokbizonytalanság felszámolása következtében a város tulajdonába kerülő területek. A török uralom után a Pesttől délre eső puszták: Soroksár, Gubacs, Péteri, Szentlőrinc és Szentmihály, a Wathay-család birtokában voltak. Pesttől keletre a keresztúri legelőknek Osztroluczky János volt a gazdája, Cinkotáé pedig Beniczky Tamás. Káposztásmegyeren, Palotán és Foton pedig Újfalusy János volt a birtokos.

21 A határok első kijelölése 1695. szeptember 26-án történt meg.

22 A kijelölést északon a mai újpesti szigetnél kezdték el, s a határ a Vácra vezető országúton keresztül nagyjából a mai határvonalnak megfelelően haladt délkelet felé. Palota és Szentmihály határán átszelte a Nádas tó nevezetű vízállást. Megállapították a Pest és Szentmihály közötti határt is, s a határ egész hosszában elhelyezték a határjeleket. Elhatárolták a várostól Keresztúrt is, de innen tovább, Szentlőrinc és Gubacs felé a határ kijelölését Cinkota és Szentlőrinc földesurainak ellentmondása miatt későbbi időre halasztották el. Ez a határjárás, mely 700 forintjába került a városnak,

23 féleredményt hozott : a pesti határnak csak a Kerepesi országúttól északra eső része került véglegesen a város tulajdonába. A kamarai adminisztráció jóváhagyásával történő határjárás után az adminisztráció a város tulajdonába került területek kiosztását a tanácsnak átengedte. A tanács évekig gyakorolta ezt a jogát zavartalanul, szőlőket, réteket, szántókat, majorságokat osztott ki, rendelkezett a kiosztott földek felett, a Rákoson néhány malmot építtetett, amelyek után évente bért szedett. S jóllehet a határ déli része még továbbra is bizonytalan volt, a Wathay-család többszöri tiltakozása

24 ellenére, az itteni területeket is birtokba vették : kaszálták a réteket, telepítettek szőlőt, fejtettek követ, s legeltettek a füves pusztaságon. A határ végleges kijelölése, s a terület biztosítása sem az 1703. május 7-én ismételten megtartott határjárás

25 alkalmával, sem I. Lipót 1703. október 23-i kiváltságlevelében nem történt meg.

26 A határjárás alkalmából ismét csak a Káposztásmegyer, Palota és Cinkota felé eső határokat állapították meg, a kiváltságlevél pedig a mai Lipótváros és Angyalföld területén volt középkori falvak, Szentlászló és Burgundia (minden valószínűség szerint Jenő község)

27 területét adta Pest városának. Hogy miként használta ezt a területet a város lakossága, s milyen megélhetési lehetőségeket tudott biztosítani, arra vonatkozólag igen kevés adatunk van ebből a korszakból. A rétek a Rákos patak mellett terültek el, felosztásukra a Rákócziszabadságharc előtt többször is sor kerülhetett. Az 1701. évi kiosztás listája fenn is maradt.

28 Eszerint 1701. június 29-én 385 darab rétet osztottak ki. Ezt a kiosztást már minden valószínűség szerint a császári 138 .....