Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

ezeken felül még a portiót is fizetniük kellett. S a panasz ezzel kapcsolatban : a gazdagabbak és a hatalmasabbak, akiknek a legnagyobb házaik és a legjobb szántóik vannak, nem fizetnek. A szegényebb polgároknak pedig, akiknek a földből, melyet nekik jogosan bírniok kellene, semmi hasznuk és jövedelmük nincs, minthogy a határ kiosztása még mindig nem történt meg. Ami kevés szántója és rétje a szegényebb polgárságnak van, azt idegen földön, készpénzért kell megszereznie. Akik birtokoltak földet a pesti határban, azok a prima possessio jogán birtokolhatták, s az 1690-es években ide telepedő lakosoknak a tanács — noha 1688 óta szabadon, az adminisztráció beleszólása nélkül rendelkezhetett a földekkel

14 — nem juttatott művelésre alkalmas területeket. Mindenesetre a polgárságnak 1690 előtti földfoglalása éppen úgy a föld felé való fordulást mutatja, mint a szegényebb polgárságnak a panasza amiatt, hogy nem jutottak földhöz. A panasz ugyanakkor a határ elégtelenségére is utal. Ezekben az években a tanács a kamarának arról is panaszkodik többek között, hogy a jó polgárság növekedését akadályozza az az állapot, hogy a városban igen sok helyet „liderlich" rácok és magyarok foglalnak el, akik sem építkezni, sem contributiót fizetni nem tudnak.

15 A határ elégtelensége : ez volt a fő oka annak, hogy a szegényebb polgárság részéről a szántóföldekkel és a rétekkel kapcsolatban a fenti panasz felmerülhetett. A birtokbizonytalanság kérdése veti fel a szőlők kérdését is. A török uralom utolsó éveiben már voltak szőlők Kőbányán. Ez a terület —értékénél fogva — a pesti határ legvitatottabb része volt a XVII. század végén, tehát a szőlőművelés folytatását az újonnan települő lakosok nem kockáztathatták meg, s emiatt igen jelentős jövedelemtől estek el. Ezért kénytelenek voltak a lehetőségekhez képest a budai szőlőhegyeken szerezni maguknak parcellákat,

16 s ugyanakkor a budaiakkal együtt a ráckevei uradalom csepeli szőlőhegyén, a mai Budafok területén a régi pusztaszőlők felújítása és újabb telepítése révén szőlőterületüket növelni.

17 Ezek a pillanatnyi szükségletet ki tudták elégíteni, de nem oldhatták meg azt a kérdést, hogy Pest városa saját szőlőhegyén elégítse ki az egyre növekvő igényeket. A század végén azonban — a birtokbizonytalanság ellenére —• főként a pesti rácok, ezt is megkockáztatták.

18 A birtokbizonytalanság miatt igen kevés volt a legelő is. Néhány évvel később a polgárság úgy emlékezett vissza az 1690-es évek első felére, hogy ,,a polgárok állatait, melyek a várostól kissé messze legeltek, a szomszédos parasztok csaknem naponta elzálogolták".

19 A szűk határok közé szorított Pest városa a birtokviszonyok rendezéséig kénytelen volt úgy megalkudni, hogy későbbi perbeli ellenfeleinek egyikétől, a Wathaycsaládtól bérelt legelőt. 1695. április 24-én kötötték meg az első legelőárendálási szerződést.

20 A szerződés szerint a város az alsónémediekkel együtt közösen bírta egy esztendeig Szentlőrinc, Gubacs és Péteri (Soroksárpéteri) pusztákat. A bér évi 25—25 tallér volt. A bérletet való137