Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

; Amint a kancelláriai rendeletből kivehető, a tanács sajátmaga tisztázására, rendkívül ügyesen, főleg azokat az indokokat hozta fel, amelyek valóban közreműködtek Buda eladósodásában. A sörfőző megvétele, a birtokok vásárlása, az adóterhek miatt felvett kölcsönök tényleg nem voltak a tanács rovására írhatók. Kétségtelen az is, hogy az 1723. évi vizsgálatoknál a tanács ellen felindult polgárokból álló számadásvizsgáló bizottság meglehetősen szigorúan járt el az indokolatlan kiadások megállapításánál. A kancelláriai határozat azonban mégis helytelen és igazságtalan volt, mert a város tönkremenésében, eladósodásában a városi beneficiumok visszavásárlásának költségei és a súlyos adóterhek mellett a tanács felelőtlen gazdálkodása, hűtlen vagyonkezelése is közreműködött. Ezt a további események teljesen igazolták. Buda magisztrátusa nem tanult a történtekből, hanem Vánossyval az élén, akit érdemeiért 1727-ben polgármesternek is megválasztottak, tovább folytatta bűnös üzelmeit. Közben persze a választott polgárság sem nézte tétlenül a dolgokat. A kamarának tudomására jutott, hogy a városi számadásoknál 1724-től kezdve megint súlyos mulasztások történtek, az ellenőrzéseket nem tartották meg. Az 1724—30. évi számadások megvizsgálására a választott polgárságból ellenőrző bizottságot küldtek ki, ennek a munkáját azonban a tanács megakadályozta, úgyhogy a bizottság működését csak az 1732. december 22-i királyi rendelet szigorú utasítására tudta érdemben megkezdeni. A vizsgálat 1733. június 29-én fejeződött be és a számadásokban nagy hiányokat és hátralékokat talált. A tanácsot kétszer is a hiányok megmagyarázására, indokolására hívták fel, a tanács a magyarázattal azonban adós maradt.

307 A város korrupt vezetősége a felelősségre vonást most már nem kerülhette el. A magyar kamara 1737-ig a vizsgálatot befejezte, a királyi ítélet kihirdetésére 1737 októberében került a sor. A városi tanácsnak nemcsak az újabb, hanem régebbi bűneiért is bűnhődnie kellett. A kormányhatóságok, végre ráébredvén a Budán történt események nem mindennapi jelentőségére, kemény és emlékezetes megtorlásra szánták elmagukat. A királyi ítélet végrehajtására a kancellária magát a magyar kamara elnökét, gróf Brdődy Györgyöt küldte le, a királyi biztos személyével is kifejezésre akarván juttatni az eljárás komolyságát és jelentőségét. A kamarai elnök szeptember 30-án érkezett Budára és az ügy fontosságát kidomborító külsőségek mellett október 3-án hirdette ki az ítéletet a polgárság képviselői és a tanács előtt. A királyi ítélet mindenekelőtt azt emelte ki, hogy Budán a polgárság és a tanács közötti viszálykodások és ellentétek, a tanács visszaélései oly nagy méreteket öltöttek, hogy azok már nemcsak a király és a kormányhatóságok előtt, hanem az egész országban ismeretessé váltak. Ezért a királyi biztosi és az egyéb rendeleteket semmibe vevő városi magisztrátusnak a megbüntetését rendelték el. Az ítélet a tanács visszaéléseit csak sommásan tartalmazza, azonban ebből is kiderülnek a tanács főbb bűnei. A városi tanács először is rosszul gazdálkodott. Felsőbb rendelkezések és tilalmak ellenére önhatalmúlag, jogtalanul vett fel napidíjakat és útiköltségeket. Indokolatlanul engedte 114