Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

kamarai adminisztráció gondozásába tartoztak. Mindezek elvégzésére Buda szerződésben kötelezte magát.

171 K kötelezettségekből, melyeket Buda a kiváltságok biztosítása érdekében, különösebb alku és ellentmondás nélkül vállalt el, számos, a városi háztartást súlyosan érintő kiadás keletkezett, nem egyszer a fenti szerződés nem egészen pontos rendelkezéseiből kifolyólag. Zennegg kamarai inspektornak 1710-ben meghagyták, hogy a budai laktanyákat a kamara költségén, a budai kamarai inspektorátus jövedelmeinek felhasználásával javíttassa ki. Zennegg a fenti szerződésre hivatkozva e munkálatokat azonban nem a kamarai jövedelmekből, hanem a város költségén végeztette el. így az 1709—1710. évi laktanyatatarozások 2129 Ft 26 kr-ral terhelték meg a városi pénztárt.

172 A tanács több panasziratban kérte e költségek megtérítését, a visszafizetésről azonban az egykorú források nem tudósítanak. Úgy látszik azonban, hogy a kincstári költségen épített kaszárnyák tatarozását nem írta elő kimondottan a szóban forgó szerződés. A kaszárnyák javítása 1718-ban újból esedékessé vált, s ennek kapcsán a magyar kancellária megint figyelmeztette a várost, hogy a privilégiumok kibocsátása idején a polgárság, a katonai beszállásolástól való felmentése ellenében, a laktanyák javítását magára vállalta. Buda válaszában tagadta ilyen értelmű egyezmény megkötését, szerinte ilyen egyezményt sem a budai kamarai adminisztrációval, sem mással nem kötött, s kérte a kamarát, hogy e tehertől mentesítse az amúgyis túlterhelt várost.

173 A felterjesztés eredményes lehetett, mert újabb laktanya-javítási költségekről a források nem adnak számot. K tiltakozás meglehetősen indokolt volt, mert a katonai beszállásolásokkal kapcsolatban úgyis állandó kiadások voltak. A városi polgárság egyáltalán nem mentesült a katonai beszállásolás terhétől, így a laktanyák tatarozását a fenti címen kívánni tőle tényleg jogtalan eljárásnak minősülhetett. A polgári házakba beszállásolt katonák után fizetett kvártélypénzek, azonkívül a tiszti lakások fenntartására és tatarozására kiadott költségek évről-évre komoly összegekkel terhelték meg a városi pénztárt, mert a szóban forgó egyezmény eme kötelezettségét Budának szigorúan teljesítenie kellett. A császári tisztek és legénység szállásaira 1721-ben pl. 2228 Ft-nyi összeget fizettek ki.

174 A folytonos katonai átvonulások és megpihenések miatt pl. 1729-ben 6 kompánia időzött Buda. elővárosaiban.

175 A katonai kvártély, közelebbről véve a tiszti szállások fenntartásának terhe az 1723. évi országgyűlésen is a város egyik „speciale gravamen"-e volt. Ebben előadták, hogy a tiszteket, akiket nagy számban és tartósan vezényeltek Budára, a romos Várban csak a legnagyobb költségek és nehézségek mellett lehet elhelyezni. Az országgyűlési gravamen a tiszti szállásokra kiadott összeget kb. évi 2000 Ft-ra becsülte, s az egész beszállásolási ügy megoldása céljából a romos Vár állami költségen való helyreállítását ajánlotta.

176 Elsősorban a katonaság ellátásával kapcsolatos kötelezettségek és terhek közé kell sorolnunk azokat a kiadásokat is, amelyek Budára a Vár vízellátását szolgáló két vízmű helyreállítása következtében hárultak. 104