Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

1714-ben megvette a Kneissl-féle téglaégetőt, hogy ebből lassan komoly igényű városi téglaégetőt fejlesszen ki. A császári katonaság, mégpedig Regal budai várparancsnok, azonban ezeket a számításokat keresztülhúzta. Regal 1715-ben a budai Vár építéséhez a Vár alatt fekvő téglaégetők egyikének megszerzését tűzte ki célul, s mivel a Renner-féle égető megszerzésével nem boldogult, a város tulajdonában levőt szemelte ki magának. Buda minden tiltakozása, a városi gazdálkodás súlyos helyzetére való hivatkozása ellenére, 1715. március 28-án kénytelen volt átadni a téglaégetőt. Bár az átadás bérlet formájában történt (később a bérlő a várparancsnokság helyett a magyar kamara lett), s Budának megígérték, hogy az erődítési építkezések után a téglaégetőt visszakapja, visszaszerzése a városnak sohasem sikerült. A város 1729-ben a Városmajor mellett, majd a Gellérthegy déli oldalán próbálkozott újból téglaégető létesítésével, a katonaság azonban mindkét esetben újból meghiúsította a kísérleteket. így állott elő az a különös helyzet, hogy Budának az egyik legfontosabb városi haszonvételből úgyszólván semmi jövedelme sem volt.

160 Az előbb ismertetett adatok alapján is elég világosan látható, milyen szerepet játszottak a városi gazdálkodás válságában, a város eladósodásában a bécsi neoacquistica politika, majd ennek következtében a város területén levő gazdasági javak visszaváltásának, visszavásárlásának kényszere és egyéb körülmények. A Sárosfürdőért, a darmstadti hercegi sörházért, a Városmajorért és a körülötte fekvő földekért, a Kurtz-féle ingatlanokért összesen 32 300 Ft-ot fizetett ki Buda. Mindezt túlnyomórészt kölcsönökből teremtette elő, tehát a nagy városi adósságok elég tekintélyes hányada innen származott. A város a haszonvételeknek a katonaság általi jogtalan használata és kisajátítása folytán is tekintélyes jövedelmeket vesztett el. Az állami és katonai terhek Azok a terhek, amelyek a különféle adók, szolgáltatások, kvártély címén nehezedtek a városi gazdálkodásra, ebben a korban igen nagy szerepet játszottak nemcsak Buda, hanem egyéb városok eladósodásában is. A városok gazdálkodásának ellenőrzésére a magyar kancellária 1690 óta éppen ezért küldött ki királyi biztosokat, mert a legtöbb város a nagy adósságok miatt ingatlanait kénytelen volt eladni vagy elzálogosítani, minek folytán jövedelmei megcsappantak, s a szabad királyi városi életforma fenntartására képtelen lett.

161 Kzekről a terhekről a városi bevételek és kiadások ismertetésénél némi áttekintést már adtunk. Megemlítettük, hogy a város legnagyobb adóterhe a hadiadó, egykorú szóval a contributio volt, amelyet Budán a források általában csak porció néven emlegetnek. (A porció tulajdonképp csak a katonaság természetbeni ellátására adott élelem, takarmány volt, amelynek értékét a contributióból levonták. A contributio megmaradt összegét az illetékes hadi101