Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
itt sem lehetett más megoldást találni, mint a sörház jó pénzért való megváltását. Az 1722. június 21-én Bécsben tartott tárgyalások szerint Buda a hercegi sörházat összes felszerelésével és tartozékaival együtt 14 000 Ft-ért vette meg. 155 A vételárat teljesen kölcsönökből teremtette elő, a legnagyobb összeget, 6000 Ft-ot, Kahr Konrád, a külső tanács tagja bocsátotta a város rendelkezésére. A hercegi sörház megvétele súlyos és hosszantartó terhet jelentett a városi gazdálkodás számára, megvételéből 1730-ban még mindig 9644 Ft adóssága volt a városnak. A két sörház egyébként is talán a legnagyobb mértékben járult hozzá az eladósodáshoz, mert 1730. december 31-én a sörházi adósságok összesen 26 588 Ft 1,5 kr-t tettek ki. 15 « A bevételek és kiadások ismertetésénél megemlítettük azt, hogy a városi gazdálkodáshoz szükséges földbirtokokat szintén pénzáldozatok árán kellett a városnak megszereznie, a kiváltságok révén élvezett földesúri joga ellenére. Itt is jórészt az történt, hogy a kamarai adminisztráció korában, ha nem is maga az adminisztráció, de ennek tisztviselői, azonkívül a császári katonatisztek foglalták le a legértékesebb földeket, amelyekre nemcsak a városi gazdálkodásnak, hanem magának a lakosságnak is szüksége lett volna. A szatmári béke után — persze pénzért — ezek a birtokok is részben vissza-visszakerültek a város tulajdonába, ugyanúgy, mint az egyéb jövedelmi források. B jelenségek közül a legérdekesebb talán az a hosszú jogvita, amelynek eredményeképp Buda a Városmajort megvette. A városnak magának 1700 körül alig volt még földbirtoka, amikor már a Vár alatt a Naphegytől kezdve egészen a pálvölgyi kőhídig elterülő, a városhoz legközelebb eső szántókat és réteket a nagygyurak" (kamarai tisztviselők és katonatisztek) vették birtokukba, főleg a várparancsnokok szerezték meg itt-tartózkodásuk alatti használatra. B, csupán a mindenkori várparancsnoknak lefoglalt területből, Pfeffershoven tábornok 1703. október 7-én a mai Városmajor táján elterülő 35 holdat jogtalanul magántulajdonként vett birtokba, s erről teleklevelet adatott ki magának. Bzt a területet, a császáriak Budán bevezetett szokása szerint, nyugalomba vonulása után 500 Ft-ért a városnak adta el. A város örült ennek az aránylag olcsó vételnek, mert ha fizetnie kellett is, az összeg nem volt nagy. Ám a város határában lefoglalt földek visszaváltása nem mehetett ilyen könnyen és egyszerűen. Pfeffershoven utódai Regal, Iyöffelholz és Daun várparancsnokok kétségbevonták Pfeffershoven tulajdonát az eladott birtokokra, s kijelentették, hogy a Vár alatt a Svábhegyig terjedő 58,5 hold terület a mindenkori várparancsnok használatára jelöltetett ki, ezt Pfeffershovennek nem volt joga eladni. Buda minden tiltakozása ellenére a földeket maguknak foglalták le. Kbből aztán egészen 1729-ig húzódó veszekedés támadt, amelyben a bécsi haditanács a várparancsnok véleményét, a magyar kancellária és az 1723. évi országgyűlés Buda igazát támogatta. Az ügy végül is 1728-ban a város és Daun gróf közötti egyezséggel fejeződött be. A megegyezés szerint Buda megkapta a Pfeffershoven tábornoktól 1703-ban 7* 99
