Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra, A mérnöki szervezet kialakulásának előzményei Budán és Pesten

— éppen sokoldalúságuk miatt — egyre nagyobb mértékben vettek igénybe. Egyeseket, feltehetően a legtehetségesebbeket és legmozgékonyabbakat, a városi tanács már igen korán szolgálatába fogadta, részben mint szerződéses alkalmazottakat. A város hivatalos építőmesterei lettek s mint ilyeneknek az előforduló legkülönbözőbb természetű műszaki munkálatok elvégzése is hatáskörükbe tartozott. A városszabályozás és az ezzel kapcsolatos városszépítési törekvések, telekfelmérés, határkiigazítás, hídépítés, tűz- és árvízvédelem, házbecslés, terepszemlék stb. alkották tevékenységük főbb irányait, tehát mindazokon a területeken működtek, melyek később a hivatásos városi mérnöki kar működési körébe tartoztak.

13 A XVIII. század egész folyamán egyrészt a szakképzett mérnökökben való általános hiány, másrészt anyagi okok miatt csupán a magasabb képesítéssel elvégezhető feladatok megoldására adtak megbízást szakképzett mérnököknek. A magasabb képesítéssel nem rendelkező műszaki szakemberek sokrétű munkaterületének egyik kiemelkedő szakasza a budai vízvezeték helyreállítási munkálatai. A kérdés már 1711-ben napirendre került, amikor a szabad királyi városi jog valóságos birtokát biztosító oklevélben a régenskirálynő egyúttal a vízvezeték helyreállítását is elrendeli, illetve a város kizárólagos birtokába utalja mindazokat a műszaki alkatrészeket és felszereléseket, melyek eddig a vízmesteri hivatal birtokában voltak.

14 A budai várnak vízzel való ellátását vízvezeték segítségével kétféle módon oldották meg. Egyrészt a svábhegyi források vízét vezették facsöveken keresztül a Szentháromság térre, az ott álló szökőkútba, másrészt viszont a Duna vizét hajtották fel a jelenlegi budai Iyánchídfőnél elhelyezett szivattyúszerkezet segítségével, ólomcsöveken keresztül a régi Várszínháznál elhelyezett kútház két víztartójába. Az ostrom alatt természetesen mindkét műszaki berendezés megrongálódott. A vízemelő szerkezetet Caspar Jakab lakatosmester hozta rendbe és indította meg, a vízvezetéket pedig Kerschensteiner Konrád jezsuita szerzetes hozta rendbe 1718-ban.

15 Biztos tudomásunk van ugyan arról, hogy mindkét vízmű helyreállítására igen előnyös feltételek mellett szakképzett mérnökök is tettek ajánlatot, azonban a városi tanács — nyilván anyagi okok miatt — a közismert Prati Fortunatus kamarai mérnök s Johann Adam Dietz császári vízimérnök terveit mellőzve a fenti megoldásokat választotta. Csak a század 80-as éveiben került sor a svábhegyi vízvezeték kibővítése alkalmából szakképzett mérnök (Tümmler) terveinek igénybevételére.

le Vízépítéssel kapcsolatos vállalkozásokra a két városban a Dunaszabályozás, valamint a két várost összekötő híd építésével kapcsolatban került sor. A Duna-szakasz szabályozását illetően jelentősebb munkálatokra csak a század utolsó harmadában került sor ; nagyrészt ezek sem helyi kezdeményezések, hanem központi szervek irányítása alatt az egész birodalomra érvényes rendelkezések végrehajtása során indultak meg. A század első feléből, sőt még az ötvenes-hatvanas évekből is csupán jelentéktelen, rendszer nélkül végrehajtott, alkalomszerű munkálatok6 Tanulmányok Budapest múltjából 81