Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

porciót a foglalkozás, a ház, a bor- és sörmérés, a gabonatermés, az állatállomány és a bortermés után vetik ki.

124 Látható tehát, hogy már a porció esetében mindent megadóztatnak, pedig az előbb felsorolt adózási tárgyak némelyike ezenkívül még 2—3 más adóterhet is visel. Egészen pontos összeírással rendelkezünk 1702-ből. Ez az összeírás városrészenkint (Vár, Víziváros, Horvátváros, Országút, Újlak, Tabán, sőt a pestiek birtokainak feltüntetésével) felsorolja az adózó fők (háztartások), az azok birtokában levő állatok, gabonatermény, bortermés mennyiségét, méhkaptarok, szeszégetők és a malmok számát. Az összeírás szerint Buda lakossága főleg kézművesekből, szőlőbirtokosokból és szőlőkapásokból áll, szőleje a lakosság túlnyomó részének, sőt a katonatiszteknek és a kamarai adminisztráció tisztviselőinek is van. (A katonaságból 8, a kamarai adminisztráció tisztviselőinek soraiból 39 szőlőbirtokost említ meg az összeírás.) Ez is mutatja, hogy Budán a főfoglalkozás ekkor a szőlőművelés. Az adózó fők (háztartások) száma 1660, az egész városban volt 133 ökör, 146 tehén, 52 borjú, 177 ló, 438 kecske és juh, 503 mérő búza, 12 mérő rozs, 414 mérő árpa, tönköly, köles, bor pedig 39 955 és 1/2 akó, volt 94 méhkaptár, 9 pálinkafőzőüst és 4 malom. Az állattenyésztés és főleg a gabonatermesztés elenyésző volta mellett tehát a szőlőtermés hatalmas számmal domborodik ki, országos viszonylatban is szinte vezető helyen álló termési eredményével.

125 Az adótárgyak után évente a következő porcióösszeget szedték : egy gazdaság (háztartás) után 2 Ft, felnőtt családtag után 1 Ft 25 dénár (a dénár a forint századrésze), 1 ökör után 1 Ft 14 dénár, illetve 75 dénár, 1 tehén után 75, illetve 50 dénár, 1 ló után 1 Ft, illetve 75 dénár, 1 üsző, illetve 3 éves borjú után 75, illetve 50 dénár, 1 disznó után 10 dénár, 1 mérő búza után б dénár, 1 mérő árpa után 5 dénár, egy akó bor után 10 dénár, és egy méhkaptár után 10 dénár.

126 A katonatisztek, a kamarai adminisztráció tisztviselőinek és a városi tanácstagoknak tulajdonában levő bortermés, majd a tolvajlási károk leszámítása után 30 000 akó bort porcióztatnak meg 1702-ben. Ez önmagában is 30 0000 dénár, illetve 3000 Ft porcióösszeget jelent. Ezenkívül, amint látni fogjuk, a szőlőtermés után sok más súlyos terhet is fizetni kellett. A porcióval együtt szedi be a tanács az ún. városi különadót, amelyre a kamarai adminisztráció 1688. június 30-i rendelete biztosított jogot a városnak. Városi jövedelmek híján majdnem minden esztendőben meglehetősen magas összeget, így pl. 1698-ban 2053, 1699-ben 3095, 1700-ban 2260, 1701-ben 2187 Ft-ot vetnek ki ilyen címen a lakosságra.

127 Különösen súlyos adók terhelik a rácokat, akiknek amellett, hogy a porció tetemes részét (1701—1702-ben kb. több, mint a felét) fizetik, a városnak egyéb adókat is fizetniök kell. Buda német polgársága a rácokat féligmeddig jobbágyoknak tekintette, a város 3,5 hold szőlejét velük művelteti, illetve e kötelezettséget évi 200 Ft-tal váltatja meg. Évenként 800 Ft védelmi díjat szed tőlük (Schutztaller), amelyet a város egyéb polgárainak, kivéve a zsidókat, fizetni nem kellett.

128 A rácok 1701-ben panasszal is élnek e megterhelések ellen, sikerül is elérniök azt, hogy 59