Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

az időben Széchenyi Pál kalocsai érsek. Az elnök mellé a klérusból, a mágnások közül, a bécsi haditanácsból, a budai kamarai adminisztráció részéről, a köznemességből, a polgári rendből és a császári hadbiztosság részéről egy-egy ülnököt választottak meg a megyék és a városok küldöttei. Buda részéről Bősinger Ignác polgármester vett részt, mint ülnök a bizottság munkájában.

108 A budai subdelegata commissio már 1698 májusában hozzákezd a város viszonyainak »megrendszabályozásához«. A tanáccsal összehívatja a pékeket, molnárokat, viaszöntőket és a sörf őzöket, hogy a készítendő árucikkek minőségét, mértékét és árát megtárgyalják és a visszaéléseket megszüntessék. Egymásután jelennek meg az árszabályozások, amelyekkel egyrészt a katonaság olcsóbb ellátását, egyben azonban a közellátás javítását is biztosítani kívánja a commissio.

109 Buda egyelőre jótéteményt lát a bizottság működésében, összeszedi panaszolnivalóit és a bécsi kamara, a haditanács, a nádor után, most a subdelegata commissióhoz küldi el a város összes bajait, panaszait, kívánságait tartalmazó emlékiratát, remélve azt, hogy ez az új hatóság megértőbb lesz a város problémái iránt. E memóriáié összefoglaló képet ad Buda eddigi viszonyairól a visszafoglalás óta. Előadja, hogy a város ötéves adómentessége (1689. évi) csak négy évig tartott, utána súlyos porció, katonai executió, a beszállásolás elviselhetetlen terhei nehezedtek a lakosságra. A régi kaszárnyák javítását, új 500 személyes kaszárnya építését kívánják a polgárságtól, melyet az előbbi terheken felül accisa, telekkönyvi díjak, harmincad és egyéb vámok nyomnak. A városnak nincs határa, erdeje, legelője, a katonaság a legjobb földeket lefoglalta, a markotányosok a kereskedést teszik tönkre stb. Kívánságait Buda 15 pontban foglalja össze: 1. városi privilégiumokat, 2. városi territóriumot, 3. néhány adómentes évet, 4. az országos vámok és regáliák alóli mentességet, 5. a városi terhek ügyében csak kamarai (nem pedig megyei vagy hadbiztosi és egyéb) fennhatóságot, 6. tizedmentességet vagy csökkentést, 7. a katonaság visszaéléseinek és hatalmaskodásának megszüntetését, 8. ingyen házhelyeket, 9. Ausztriába legalább Bécsig borkereskedési kiváltságot, 10. városi kórházat, 11. városi tisztviselők részére tizedmentességet, 12. a halászatot a Duna egy részén, 13. pallosjogot, 14. Buda határában tizedmentességet, 15. malmokat kér.

110 Hasonló pontokat foglalt magába Buda 1687. évi memoranduma is, azóta úgy látszik nem sok valósult meg a kívánságokból. Ez az újabb beadvány sem változtatja meg a város helyzetét. E sikertelen kísérlet után Buda a subdelegata commissiónál is (mint más hatóságokkal kapcsolatban) az ilyen »nagy és hiábavaló« igényekkel fellépő kívánságok helyett egyhamar »reálisabb« kérdésekre tér át. Idejét néhány hét múlva nem ilyen »ábrándokkal« tölti, hanem hozzákezd az új hatóságnál a porció lealkudásához, a régi recept szerint. Az egész országra kivetett négy milliónyi porcióból Budára 1696-ban 5400 Ft-ot vetettek ki (a porcióösszeírásban ugyan 7863 Ft szerepel, de ebben bentfoglaltatik a városi különadó és, úgy látszik, a múlt évről 56